Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
tanak, leginkább módosítást szenved az egyes életkorokban: «az ép, egészséges gyermek rendszerint sanguinicus, fürge, érzelmei gyorsan változók, az ifjúkor hajlandó a méla ábrándozásra és sentimentalismusra ; a férfi cholerikus, megfontoló, erős akarata kitartó cselekvésre kész, az öreg ember érzelmi világa csendesebb s fárasztó munka helyett nyugalomra vágyik. » 1 Végül az is bizonyos, hogy minden ember maga is önképzés utján módosíthatja temperamentumát, mint ez kiviláglik Ulrici szavaiból: «Nem lehet kétség benne, hogy az emberi akarat, miután egyedisége sajátságainak tudatára ébredt, a veleszületett vérmérsékletet mérsékelheti, megfékezheti, hatásaiban ártalmatlanná teheti... azonban mivel a vérmérséklet öröklött dolog s alapját mind a test, mind pedig a lélek eredeti természetében leli, sohasem fog sikerülni azt teljesen elnyomni vagy átalakítani.» 2 Akárhogyan vesszük is tehát a vérmérsékletről való véleményeket, akár azt tartjuk, hogy a különféle vérmérsékletek a testi szervezetben birják alapjukat, mint a hogy azt a régiek gondolták, akár azt valljuk, hogy a vérmérsékletek lelki sajátságok s alapjok maga a minden egyes egyedben más és más természetű lélek, akár azon a nézeten vagyunk is, mint H. Wigge, ki szerint a vérmérsékletről szóló egész tanítás nem egyéb, mint a philosophusok játéka («philosophische Spielerei»), 3 annyi bizonyos, hogy van az emberben valamiféle psychikai «valami», a mi az ő egyediségének sajátos részét képezi. Ezt a «valamit» nevezzük mi temperamentumnak és ha nem is beszélhetünk épen mindenkor egy-egy határozott vérmérsékletről, mert úgyszólván minden embernek sajátos temperamentuma van, mégis beszélhetünk általánosságban temperamentumról. S erről a temperamentumról, mely sokszor egyesíti a sanguinicus, phlegmatikus, cholerikus és melancholikus vérmérsékleteket kisérő psychologiai jelenségeket, mint azokat fentebb ismertettük, vagy ezek közül egyeseket, azt mondjuk, hogy az öröklött dolog, melyet ugyan az emberi akarattal lehet módosítani, de teljesen elnyomni nem. A vérmérséklet tehát mindig ott lesz az egyedben s mint öröklött valami, mint természetes dolog mindig is fog érvényesülni és éreztetni hatását. S épen ez alapon beszélhetünk a vérmérséklet befolyásáról a szabadakaratra is. «A vérmér1 Hajdu-Zoltvány, i. m. 82. 1. 2 Ulrici, Leib und Seele. Leipzig 1866. (Huber nyomán, i. m. 148. 1. s Rein, i. m. VII. 69. 1.
