Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
magában, abból egykönnyen nem enged, még akkor sem, ha az esetleg obiective rossz dolog. Ez utóbbi eset leginkább már azoknál vehető észre, kiknél a melancholia pathologikus jelleget ölt. A melancholikus vérmérsékletben gyökeredző hibák tehát leginkább a tépelődésre, szomorúságra, búskomorságra és a rögeszmékre való hajlam, továbbá a gyanakvás, elzárkózottság, rosszakarat, gáncsoskodás, csüggetegség és az ezekkel kapcsolatos hibák. 1 Egész általánosságban tehát így lehetne jellemezni az egyes vérmérsékleteket. Azonban a mit már a nemi különbségeknél is említettünk, azt itt még inkább kell hangsúlyoznunk, hogy t. i. ezek az egyes vérmérsékletek nagyon ritkán fordulnak elő egészen tisztán minden jellemző tulajdonságukkal együtt egy-egy egyedben, hanem rendszerint minden egyes emberben keverve vannak a vérmérsékletek, úgy hogy a legtöbb embernél két, némelykor három, sőt egyeseknél mind a négy vérmérsékletből találhatunk jellemző sajátságokat. A sanguinicus temperamentum különösen szeret társulni egyrészt a cholerikus temperamentummal s jelzi ezáltal a tetterős, vidám és boldog ember typusát, másrészt a phlegmatikus temperamentummal, a midőn is könnyelműség és könnyűvérűség formájában jut kifejezésre. A phlegmatikus vérmérséklet párosul gyakran a cholerikussal s adja az ú. n. cunctator typusát, némelykor a kötelességeit mindenkor szemei előtt tartó s pontosan teljesítő paragraphus-ember typusát. A cholerikus vérmérséklet együtt jár nem egyszer a phlegmatikussal, és cholerikus phlegmatikusnak mondjuk azt, kinél a természetében gyökeredző egykedvűség helyébe helylyel-közzel a felfortyanás lép. Legkönnyebben társul a melancholikus temperamentum még pedig mind a cholerikussal, mind a sanguinicussal, de főleg a phlegmatikussal. Phlegmatikus melancholikus az illető, ki komor tépelődések közt teljesen átadja magát kedvetlen hangulatának és ennek legfeljebb csak azon pillanatokban, melyekben túlteszi magát az őt elkeserítő élményeken, ad epés humorral kifejezést körülbelül ilyen szavakkal: Legalább az az egy vigasztal, hogy már ennél sokkal rosszabb nem lehet. 2 Azonkívül megjegyzendő, hogy egy és ugyanazon embernek nincsen egy és ugyanazon vérmérséklete egész életén keresztül. A vérmérséklet ugyanis, a melyet a külső körülmények, mint nevelés, környezet, táplálkozás, éghajlat stb. már nagy fokban módosí1 Huber, i. m. 146. I. 2 V. ö. Huther, i. m. idézett helyek.
