Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

azt gondolja, hogy a legjobban vannak megtéve. Sokszor hiányzik nála a kellő megfontolás s az emberi életben oly nagyon szükséges önuralom és tapintat. Azért sorozzuk ezen vérmérséklet alanyai közé a büszke, uralomra vágyó caesartermészeteket, a despotákat, a féktelen herculeseket, a konok és heveskedő embereket, az energikus, szenvedélyes jellemeket, kik mindent, mihez hozzáfognak, heveskedéssel, törés-zúzással hajtanak végre.

1 így tehát azt mondhatjuk, hogy miként az említett vérmérsékletek, úgy a cholerikus temperamentum is már magában hordja egyes jótulajdonságoknak és egyes ferdeségeknek s hibáknak a csíráját, a melyekért az ilyen temperamentummal felruházott egyedet mindenképen okolni nem lehet, különösen ha az alaptermészethez olyan külső körülmények is hozzájárulnak, melyek a természetben gyökeredző hibás hajlamokat még fokozzák is. Az epés vérmérsékletben gyökeredző leggyakoribb hibák rövid összefoglalásban ezek : önfejűség, büszkeség, követelődzés, bizonykodás, uralomvágy, kemény szivűség, engedetlenség, harag, bosszúállás.

2 A méla (melancholikus) vérmérsékletű ember jellemvonásai: «Ábrándozó hajlamú, érzelmei lassan keletkezők, de tartósak; általában a szív embere s hajlandó az érzelgősségre. Akarati elhatározásaiban tétovázó ugyan, de a mit eltökélt, ahhoz szívósan ragaszkodik. Szerény, állhatatos, türelmes, odaadó; de viszont félénk és gyanakvó természetű».

3 A melancholikus természete tehát ismét többféle jó és többféle rossz cselekedetre disponál. Szerénysége és szívjósága miatt mindenütt kedvelik; állhatatossága, türelme, odaadó munkássága kiválóan alkalmassá teszik mind a tudományok művelésére, mind pedig a legkényesebb ügyek elintézésére, úgy hogy igazaknak tarthatjuk Hellwig szavait: «nagy józansága, higgadtsága, türelme és kitartása, szorgalma és pontossága több mint egy tekintetben mintaemberré teszik».

4 De viszont többféle hiba elkövetésére is hajlandó a melancholikus épen természeténél fogva s ez az, a mivel mi különösen is foglalkozni akarunk. Megjegyezzük azonban, hogy itt a melancholiával nem mint pathologikus jelenséggel, hanem mint vérmérséklettel foglalkozunk, mint olyan dispositióval, mely egyik-másik ember alaptermészetéhez tartozik, 1 Huber, i. m. 145. 1. a Huber, i. m. 146. 1. 3 Hajdu-Zoltvány, i. m. 81. 1. 4 Hellwig, i. m. 37. (Huber nyomán, i. m. 146. 1.)