Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

sága teljesen közömbös előtte. Az egyén ő tőle akár el is pusztulhat tönkretett teste, rossz lelkiismerete és testi rabszolgasága következtében és magával ránthat akár másokat is az örvénybe. Előtte csak az a fontos, hogy a férfi egyesüljön a nővel».

1 Ilyen erős lévén az épen az ifjúkorban fellépő nemi ösztön, nem lehet csodálni, hogy gyakran magával ragadja a természeténél fogva is könnyelmű fiatalságot s olyan kihágásokra ösztönzi, melyek obiective mindenképen megütik a halálos bűn mértékét. Ilyenek a rendetlen, kellő ok és czél nélkül való szerelmi viszonyok, önfertőzések, másneműek elcsábítása stb. mindmegannyi nagy hibák, a melyekkel szemben a nevelőknek és gyóntatóknak a legerélyesebben kell fellépniök veszedelmes voltuk miatt, de mindenkor tapintatosan s «suaviter in modo», jól meggondolva azt, hogy a mi obiective igen nagy rossznak látszik, subjective korántsem oly gonoszság, mert itt a szabadakaratnak oly akadálylyal kell megküzdenie, melynek legyőzése az «összes erők mozgósítását követeli, le egészen az utolsó népfelkelőig»,

2 a mi bizony nem könnyű dolog és nem egy csapás műve. Összegezve most már a mondottakat, megállapíthatjuk, hogy az ifjúkorral természetszerűleg együtt járnak a könnyelműség, ábrándozás, érzelgősség, pajkosság, önérzeti túltengés, élvezetvágy, érzékiség, a miből nagyon gyakran származnak egyes ifjúkori bűntények lopások, verekedések, testi sértések, jószágrongálások, emberek bálványozása, önistenítés, főleg érzéki kihágások.

3 Mindezen dolgokban az ifjúság egészen speciális, tapintatos, egyedi kezelésre és vezetésre szorul. Az ifjúkorból majdnem egészen észrevétlenül jut át az ember a testi és lelki érettség életszakába : a férji (meglett) korba. Hogy meddig terjed az ifjúkor s mikor kezdődik a férfikor, azt egész pontosan megállapítani nem lehet ; általában a nagykorúság évét szokták kiindulópont gyanánt elfogadni s innen számítani a férfikort egészen az 55—60. évig. Az ifjúkori ábrándozás és érzelgősség lassan-lassan a komoly életfelfogásnak engedi át helyét, a légvárak építése helyébe az életvalóság lép a maga teljes komolyságával. Az önállóvá lett férfiben «az érzéki s szellemi hajlamok ekkor már rendszerint ellensúlyozzák egymást»,

4 az egyre jobban 1 Foerster-Schiitz, Élet és jellem. Budapest, 1913. 228. 1. 2 U. o. 230. 1. 3 Koch, i. m. 36—37. 1. — Huber, i. m. 135. 1. 4 Hajdu-Zoltvány, i. m. 81. 1.