Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
növekedő öntudatosság élesíti ítéletét s aczélozza akaratát. Rendes körülmények közt az ember ezen időszakban van szabadakaratának legteljesebb és legzavartalanabb birtokában. A mire elhatározza magát, azt rendszerint előre kellőképen megfontolja és szabadon választja. Épen azért cselekedetei rendes körülmény ele közt legteljesebb mértékben beszámíthatók ; az egyház is ilyenkor követeli a legszigorúbban törvényeinek megtartását az embertől s meg nem tartásuk esetén akár a legszigorúbb büntetésekkel (censura) is megfenyíti őt. Mindazonáltal nem szabad felednünk, hogy a férfikornak is megvannak a maga nehézségei, szenvedélyei és hibái, a melyeket ismerve, ha nem is mentjük a bűnöket, de mindenesetre megértjük őket és a legteljesebb mértékben részvevő jóindulattal, vagy, ha úgy fejezhetjük ki magunkat, elnézéssel leszünk magának a bűnösnek személye iránt s megértő lélekkel fogjuk őt vezetni. Ama szenvedélyek és gyarlóságok közül, melyek a férfikorban leginkább előfordulnak, megemlítjük mindenekelőtt a még az ifjúkorból megmaradt érzékiséget, mely a férfikor első felében a lehető legerősebb mindaddig, míg a házaséletben valamiképen kielégítésre nem talál; továbbá említhető a gőg, elbizakodottság, féltékenység, nagyravágyás, a harag, másoktól való elkülönülési hajlam, megnemértés esetén teljes érzéketlenség és mogorvaság. 1 Mindezek olyan járulékai a férfikornak, melyek sokszor alegsajnálatraméltóbb lépésekre késztetik az embert, különösen hogyha olyan környezetbe kerül, mely a benne lappangó szenvedélyek és gyarlóságok kitörésére szinte disponálja őt. Innen magyarázható, hogy a legtöbb bűntény a legkülönfélébb formákban épen a férfikorban szokott előfordulni, még pedig — mint a büntető jogi statistika is mutatja — a férfiaknál a 20—30 években, nőknél a 30—40 években. 2 Ebben az időben ugyanis legerősebben jelentkezik minden emberben a létért való küzdelem, legerősebben támadják az akaratot szabad elhatározásában a csábító körülmények. Azért ha figyel is ilyen körülmények közt az ember cselekedeteinek gonosz voltára s «non simpliciter» hanem «secundum quid» szabadon is határozza el magát a rossz tettre, nem tartjuk e cselekedeteket annyira rosszaknak, mint ha mind e szenvedélyektől és csábító körülményektől menten tett volna valaki hasonló rossz tettet. 1 Koch, i. m. 37. 1. — Huber, i. m. 135. 1. 2 Huber, u. o.