Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból
tem, hogy egyik-másik e korbéli fiatal leány egész feltűnő hajlandóságot mutat beteges vallási ábrándozásra, a melynél a túlvilági dolgoknak elképzelése mindenütt át van szőve nemi vonatkozásokkal. Ez a jelenség ugyan minden tapasztalt lelkipásztor előtt ismeretes ; fiatal lelkészekre nézve azonban közel áll a veszedelem, hogy ezen lelkihangulatot jónak tekintsék, a mi már nagyon gyakran a legsajnálatraméltóbb kihágásokra vezetett». 1 Mindezek természetesen olyan egyedekre vonatkoznak, kik természetszerűleg egészséges testtel érték el a pubertás idejét. Az öröklött testszervezeti hibákban szenvedőknél a nemi érettség kora még sokkal nagyobb bajokkal és változásokkal van összekötve. Ezekről azonban itt nem szólunk. Világos tehát, hogy a nemi érettség bekövetkezése számtalan sok érzelmet és ösztönt nevel nagygyá a fiatalemberben, ki mindezek hatása alatt nem egy kísértésnek van kitéve és nem egyszer meggondolatlanságokra ragadtatja magát. A legerősebb ösztön azonban, mely az ifjúkorban az embert mintegy hatalmában tartja: az épen kifejlődött, éretté lett nemi ösztön. Ezen ösztönre vonatkozólag mondja Foerster: «Magasabb gondolataink és érzelmeink daczára is állati testünkhöz vagyunk kötve és nemcsak anyagcserénk és táplálkozásunk, hanem szaporodásunk is ugyanazon testi folyamatokon meg ösztönökön alapul, mint az állatoknál. Sajnos, a test ösztönei sokszor oly hatalmasok és parancsolok, hogy szolgájukká teszik a gyöngébbeket, még ha belsejükben egy jobb hang tiltakozik is ez ellen... Bizonyára tapasztaltátok már, hogy titkon milyen mély fájdalmat érez az ember, valahányszor a benne működő alacsony erők a fensőbb, a szellemi vágyak rovására érvényesültek. Van azonban egy terület, a hol ez a harcz még sokkal hevesebben dúl, mint az evés-ivás területén — ez a fajfenntartás területe. Itt az érzéki ösztönök még sokkal viharosabbak és telhetetlenebbek, mint a táplálkozás terén... A mi benneteket (ifjakat) most oly nyugtalanokká és változékonyokká tesz, az épen a nemi ösztön kifejlődése, a mely bennetek, sajnos, ép úgy megvan, mint akár egy nyúlban vagy bivalyban, a mely vak vágyódásában ép oly kevéssé ismer kíméletet a szív és lélek szükségletei iránt, mint az árvíz az emberi lakások iránt. Mindenféle Ígérettel és szines képzelettel csábítja élvez étvágyunkat és azzal hiteget, hogy kielégítése minden egyéni boldogság foglalata. Valójában azonban az egyén boldog1 I. m. 58. l.
