Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Sörös Pongrácz : Forgácli Ferencz kortörténelmének pécsi kézirata

Hogy a javítás, átdolgozás munkájában nem fukarkodott az idővel s kedve is volt hozzá, mutatják a 610—611. lapok. Ezek között két kivágott lap van, de elég megmaradt belőlük, hogy lássuk, hogy a jobb hasábokon rendes másolója, a bal hasábokon ö rótta rájuk a betűket. Itt tehát majdnem teljes négy hasábot újra dolgozott, végül pedig kivágta az egészet, áthúzta a most 611. lap szövegét s a 612. első sorait és a 610. lap üres részén és a 612. lap bal hasábján új szöveggel állította helyre az elbeszélés folyamatosságát. A tömörségre való törekvés mellett, úgy látszik

T még az is szeme előtt lebegett, hogy előadása határozott legyen, ne engedjen az olvasóban az ő állításával, fölfogásával ellenkező gondolatot támadni.

1 Hogy azonban az átdolgozásban a munka tökéletesítésének tárgyias oka mellett az író személyi viszonyai sem maradtak figyelmen kívül, arról könnyen meggyőződhetünk. Nagyon csekély figyelem kell hozzá, hogy észrevegyük, mily gyakori Forgáchnál az a csekély, de fontos változtatás, hogy a «mieink» helyett a «császáriak», a «mi seregünk», helyett a «császári sereg» lesz.

2 Nyilvános jele ez annak, hogy Forgách akkor végezte ezt az átalakító munkát, mikor a Habsburg-háztól elvált és János Zsigmond hive lett. Igaz, elég vagyonos ember volt; a munkájában tett későbbi törlés miatt a nyomtatott szövegekből nem tudtuk, hogy a szigetvári harcz idején 50 lovassal, 50 gyaloggal ment a táborba (a mi azután annak is magyarázatát adja, hogyan fojthatta el «övéivel» a győri táborozás alatt támadt tüzet), de azért nem tudta feledni, hogy Miksa, Oláh, Delfino törték derékon szépen megindult pályáját.

3 Munkája első kidolgozásában sem kíméletesen emlékezett meg 1 Erre a Joviusból idézett és kitörölt hivatkozáson kívül az is bizonyíték, hogy a VI. könyvben (a kézirat 163. lapján) keresztülhúzta ezt a mondatot : Quod ipsum cum mulli etiam hodie reprehendant supervacaneos sumptus frustra factos esse... ego ab eorum sententia dissidens, laudandum potius; censuerim, vagy a XVI-ban (a kézirat 409. lapján) : Non desunt gnari consiliorum Ladislai Cereceny Giuliensis et ditionis, quae eircum Giulam erat, praefecti, qui dicant... és a XVIII. könyvben (a kézirat 499. lapján) is törölte ezt a mondatot:.., et de morte varia dicta sunt. Tudjuk, előfordul nála a «dicitur, sunt, qui dicant», azonban ily helyen nem szokott ellenkező fölfogást, véleményt említeni. 2 A 344. lapról már közölt idézeten kívül előfordul ily változtatás a 285,, 335., 347., 352., 356. lapokon. 3 Ez különben csak új bizonyíték rá, hogy mennyire nem tudta Forgách feledni, hogy Miksa sem a kanczellársággal, sem a győri püspökséggel nem