Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Sörös Pongrácz : Forgácli Ferencz kortörténelmének pécsi kézirata

róluk; az átdolgozáskor pedig még csak rikítóbbá tette a jellemzésükre fölhordott eseményeket, adatokat. Záradékul még e néhány szót. Nem tartjuk valami fontosnak, egy-két forrással többet ismerünk-e azokból, melyekből Forgách munkája anyagát merítette, átvette, hiszen a módot, melylyel forrásait használni szokta, eddigi tudásunkkal is eléggé látjuk ; mindamellett Jovius használatát fölemlítjük, mivel ő az a ritka forrás, melyet Forgách, legalább műve első kidolgozásakor, megnevezve fölemlített

1 és a ki talán annyiban is hatással volt rá, hogy művét, mint azt Forgách öcscse, Imre és Istvánffy emlékezetül hagyták,

2 kortörténelemnek (história sui temporis) nevezte el. Sörös Pongrácz. jutalmazta szolgálatait. Nem mintha kétséges volt volna, hogy ezen csalódásai szakították el az udvartól, hiszen e tekintetben már évtizedek óta határozott és világos tudásunk volt ; de mint új adalék érdekes Forgách 1565 november 15-i, Bécsből Batthiányi Ferencznek küldött levele, melyben elég érthetően szól személyes ügyéről : «In summa azt írhatom kegyelmednek, hogy császár ő felsége az velenczésnek (Delfininek) adta a győri püspökséget, kit soha ez óráig egy magyar király sem mívelt vala ! Immár most kéréssel tapasztaljuk, hogy elveszünk, azért csak az mindenható Úristen immár, ki minket tart, mert nekünk más országban sem azelőtt nem adott, azután sem ad, az mi országunkban sem ad. Én immár mindenből kivettem reménységemet !... ha magyarnak adta volna, semmit sem gondolnék vele, de hogy velenczésnek adta, ki az szent koronának ellensége és kinél a föld hitványabb embert nem teremtett, az énnekem bosszúságom és nagy, megmondhatatlan kisebbségem, mely dolgon senki eleget nem tud csodálkozni. Kérem azért kegyelmedet az Istenért, adjon tanácsot, mit kell mívelnem». Ezután elmondja levelében, hogy ő nem megy a császárral sehová sem ; «hanem hon akarok laknom, hogyha mind az török, mind az rebelisek megnyomorítottanak, ennél is inkább meg ne nyomorogjam és koldustáskára ne jusson dolgom». Takáts Sándor : Zrínyi Kata cz. dolgozatában, Budapesti Szemle CLV. 353. 1. és Régi magyar asszonyok 91. 1. 1 Forgách szavait már idéztük. A hely, melyre hivatkozik, a következő : Deserti certe ad Exechium, foedeque amissi exercitus Cazianer iustas fortasse poenas dedit, quum inusitato opressus metu imperii munus desereret, nec in ipso duce dedecoris, quam mortis metus gravior videretur. Ultro enim sese custodiae dedens, ita concepti pavoris crimine damnatus est, ut desperatis causae suae praesidiis effraeto carcere tarn scelesto, quam infelici consilio ad Turcas transfugerit. Tauiii Jovii Novocomensis episcopi Nucerini historiarum sui temporis tom. III. (Lugduni, 1561.) p. 539—540. 2 Magyar történ, eml., irók, XVI. XLVIIL, LH. 1.