Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
Trois Coeurs előszavában saját szellemi fejlődésének rajzát adja, intuitivistának mondja magát, mert nyugtalan, a végtelennek ihletétől megragadott szelleme kelletlenül fordult el a naturalismustól ; jelszava, hogy először befelé kell fordulnunk, s innen kiindulva tükrözni a világot; «hiszen a gondolat az — mondja — mely a külső dolgoknak voltaképi létét és formáját megadja: bizonysága ennek, hogy nincs két ember, ki azonosnak tudná látni a világot. A természet az a zongora, melynek mi játszunk elefántcsont billentyűin; úgy, ahogy lelkünk hullámzását követjük, a zene majd örömben kitörő, majd mélabútól reszkető lesz; elringató, vagy mámorban égő ; s azután a benyomás után, melyet egy vidék bennünk hagy, le lehet vezetni legbensőbb gondolatainkat. Egy vidék így élménnyé lesz... Nem fogjuk megtalálni ennélfogva az ily temperamentumú művészeknél az egyes tájak aprólékos, széles leírásait, hanem ellenkezőleg, mélységes elemzéseit a dolgok érintéséből fakadó gondolatoknak, reszkető, finom feltárulását azon titkos egybefüggéseknek, melyek egyesítik lelkünket a világ lelkével». (L. H. Bourdeaux-nál, Ames modernes, Paris. Perrin, 1912. 331. k. 1.) — Idéztük ezeket az érdekes sorokat ; mert ha valahol, hát itt nyilatkozik meg az intiutiós gondolkozás igazi szelleme. Kod szemlélete olyan, mint egy befelé fordult szem ; lelke épen megfordítottja pl. Zola, Theuriet, vagy akár Arany, Dante szemlélődő lelkének, kik olyanok, mint a «nagy nyitott ablakok», reálisak, természethűek. Már a XVI. században megtaláljuk ennek a «poesie intime»-nek előrevetett árnyékát ; Walter Pater szerint már Montaigne essayi, vagy a broui templom faragványaí is olyanok, mint Bellay költészete, mint akár a modern intuitiv lyra: bizalmasává teszik az olvasót legleheletszerűbb élményeiknek. (W. Pater, The Renaissance. London, 1913. Macmillan. 173. 1.) Nincs a világnak az a szöglete, ahol el lehetne helyezni történeteiket, melyre ráillenének intim, finom természetrajzolásaik. A természet náluk csak alkalom az érzésnek, hogy lobbot vessen, hogy a lélek symphoniává szívhassa fel a kosmos benyomásait. Nem dolgokról van itt szó, hanem lélekállapotokról. Kivillan már ezekből a töredékes adatokból is az intuitio igazi természete : rokonsága a mystikummal, az egyénivel, a lelkiséggel, a közvetetlen élménynyel. Az intuitio világnézete az individualismus és bensőség világnézete. Az újabb francia irók közül — a magyarokról nem szólunk, azokról külön tanulmány volna e tekintetben szükséges — M. Barres könyveiben mindenki érzi az én finomult