Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

cultusát. Tancrède de Visan szerint egybefoly a philosophia és a költészet, ez utóbbi «nem más, mint metaphysika Jcépekben s a szívnek szóló érzékeny meghódolás». íme a bergsonismus a költészetben! Maeterlinck költészetében, a bűbájos mese ezen új műformáiban a bensőség, a kecses finomság, a paradox és phantastikus lélek és világelemzés a kidomborodó. (V. ö. Rivista di Filosofia Neoscolastica. 1911. 615 s kk. 11.: II successo di Enrico Bergson.). A mai művészeten kívül, mely az Impressionismus jegyében született, még a kritika is érzi az énnek uralomra jutását: ez is líraivá lett egy részében. Szövetkezve a műélvezetről szóló beleérzés tanával, a művészet birálatának felfogása oda módosult, hogy ez a legszárazabb mesterség maga is költeménynyé, művészetté váljon. Kassner kritikája poétikus, érzelmi, irói artistikumokban úszó kritika, tehát megint nem egyéb, mint az elvonó, logikus tudatfunctiók egybeömlése az érzelmi árral. S hogy Bergson intuitiós philosophiája olyannyira korszerű lett, annak oka nemcsak az, hogy a minden bensőséget egybefoglaló intuitio jelszava lett épen az ő középponti gondolata; vagyis nemcsak philosophiája hatott: hanem külső, az irodalom finomságával való stylusbeli rokonsága is. Bergson nagy bölcselő, rendszere a legnagyobbak közül való, de talán még nagyobb nyelvművészete. Nyelve, ez a ragyogó, világos, dúsan ömlő, finoman simuló nyelv, vetekszik a költők szemléletességével s a classicismus rhetorikájával. Az a «charme étrange», mely belőle árad, nagyon alkalmas arra, hogy meghódítson, ha nem is a tények logikájával, de legalább a gondolatok hullámzó rythmusával s a szavak zenéjével. «Der aesthetische Gehalt der Philosophischen Systeme ist keineswegs gering anzuschlagen; oft haben sie ihre stärkste Wirkung in ihm.» (J. Müller, System der philosophie. Mainz, 1898. Kirchheim. 64. 1.). A művészi irányzat volt az intuitiós philosophia előkészítője, s ez most is hatásának egyik titka. 4. Az intuitionak ezen népszerű fogalmával foglalkozik ez a dolgozat is. Két szempontból veszi vizsgálalat alá : egyrészt kutatni iparkodik ennek a fogalomnak a történetét, megvizsgálva azokat a rendszereket, melyeknek szövevényeiben felcsillámlik az intuitio; másrészt az a kérdés is tárgya, vájjon az intuitio valóságos ismeretforma-e ? Ez a két probléma, az intuitio története és az intuitio logikai jogigénye, tagadhatatlanúl legfontosabbak azon kérdések között, melyek ezzel a fogalommal együtt felvetődhetnek. Ami az intuitio történetének irodalmát illeti, kimerítő összefoglalás ez irányban nem történt. Fouillée ugyan áttekinti egy nagyon rövid váz-