Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
ságot, vagy a házassági elválást megengedettnek mondj ák, vagyis bizonyítják. Tehát nem elég, hogy valamely könyv ezen modem betegségekről szóljon, hanem szükséges, hogy ezen kárhozatos tévedéseket védelembe vegye, megengedett voltukat bizonyítékok segélyével beigazolni törekedjék. A magánpárbajt a pápák mindig kárhoztatták és tiltották, a párbajozókat, segédeiket és az önkéntes nézőket a pápának fenntartott kiközösítéssel sújtották, a párbajban elesettektől a trienti zsinat határozata alapján megvonandó az egyházi temetés. A párbajozás erkölcstelen szokás. Először ugyanis jogtalan beavatkozás Isten tulajdonjogába, mert ő az élet és halál ura, ellenben az ember nem rendelkezhetik életével, tehát jogos ok nélkül nem teheti ki veszélynek. Másodszor a párbaj erkölcstelen önbiráskodás és jogtalan beavatkozás a modern állam jogrendjébe, mely a megtámadott becsületnek elég oltalmat nyújt vagy legalább nyújtani tartozik. Harmadszor a párbaj teljesen elégtelen eszköz a czél elérésére, a megtámadott becsület helyreállítására, mert eszköz és czél közt nincs semmi belső összefüggés. Csakis a régi pogánykeresztény felfogás alapján volna a párbaj alkalmas eszköz, ha t. i. istenitéletnek tekintenők, úgyhogy ilyen küzdelemben Istennek mindig védelembe kellene vennie a. jogot és az ártatlanságot mindig napfényre kellene juttatnia. De ez pogány felfogás, míg a keresztény vallás és a józan ész is azt tanítják, hogy nem szabad Istent kísérteni és nem szabad tőle elegendő ok nélkül folyton csodát várni. Tényleg nem az győz, a kinek igaza van, hanem a ki erősebb vagy ügyesebb vívó. Negyedszer teljesen elégtelenek, akárhányszor nevetségesek azon okok, melyek miatt a párbajozó koczkáztatja a saját és mások életét, vagy akár föl is áldozza és így a családot fenntartójától, az emberi társaságot hasznos tagjától fosztja meg. Végre a párbaj összeegyeztethetetlen a keresztény szeretettel és békülékenységgel és részint inkább bosszúvágyat árul el, részint a becsületről uralkodó hamis fölfogással szemben való gyáva meghátrálás. 1 A modern állam, mely a párbajozókat egyrészt bünteti, másrészt pedig legalább is erkölcsileg kényszeríti a párbajra, ellenmondásba jut önmagával és különben is észszerűtlenül cselekszik azzal, hogy alattvalóit kényszerhelyzetbe juttatja, mert épen csak a legkiválóbb jellemekben van annyi erkölcsi erő, hogy a párbajt 1 Koch, Lehrbuch der Moraltheologie. S. 507. A pannonhalmi i'őapcáts. főisk. évkönyve. • t>
