Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Czingraber Marczellin (nekrolog)

képzői tanulmányok végzésével, majd a budapesti tudományegyetemre került, hol a theologia mellett további három éven át folytatta tanulmányait választott szaktárgyai : a természetrajz és földrajz körében. Szüleitől gyönge testszervezetet örökölve, már az egyetemről betegesen érkezett vissza Pannonhalmára, hol 1903. szept. 20-án ünnepies fogadalmat tett, ugyanezen év október 3-án pedig áldozópappá lett. Tüdővérzése miatt az 1903—4-ki iskolai évben már nem alkalmazhatta a rendkormány tanárnak, hanem Tihanyba küldte nyugalomba. Itt egészsége helyreállott s azért az 1904-ik év őszén szülővárosába, Sopronba került tanárnak, a hol az első gyakorlati év után tanári diplomát szerezve, öt évig működött; innen 1909 őszén a pápai gymnasiumba helyeztetett át, ahol a természetrajzi szertárt mintaszerű gonddal rendezte és sokat kísérletezett, s mint maga szokta emlegetni, a sok ártalmas savval való kísérletezés nagyon megtámadta egészségét. Egy év múlva a rendfő bizalma folytán a pannonhalmi főiskola tanára lett, a tanárképzőn szaktárgyaiból, a természetrajz és földrajzból tartva előadásokat tanárjelölt növendékeknek, de — fájdalom — csak rövid ideig, mert már a második semester elején, 1911 január hó vége felé, súlyos betegen ágyba dőlt. A tüdővész jelei mutatkoztak rajta mindjárt kezdetben, s bár fiatal életereje a páratlanul gondos és szerető ápolás mellett sokáig küzködött a betegséggel, a sorvasztó kór több mint két éven át tartó lassú, de fokozatos rombolással megőrölte testszervezetét, úgyhogy szeretett rendtársunk folyó évi március 25-én este hat órakor a szent útravalóval ellátva, csendesen befejezte életét. Életkorának 33 évéből 16 ot töltött a szerzetesi pályán, de ha a növendéki előkészületi. éveket, a tihanyi nyugalmat és több mint kétévi betegsége idejét leszámítjuk, akkor mindössze csak 7 év esik a tanári kathedrára. Ám e hét esztendő mégis áldásos volt az ő tanítványaira nézve és emlékezetes marad rendünk évkönyveiben is. Mert jó tanár volt, derék szerzetespap és igazi szerető rendtárs. Mint tanár kezdettől fogva lelkiismeretes buzgalommal, sőt — mondhatni — lelkesedéssel készült pályájára. Czéltudatosan mívelte magát, főleg az ő legkedveltebb szaktárgya: a természetrajz ágaiban. A természetrajzot még ötödik osztályos korában a soproni benczés főgymnasium egyik tanára, Fászl István, a kitűnő ornithologus és múzeumi gyűjteményével 1885-ben országos első díjat nyert természetbúvár kedveltette meg vele, a ki elvitte őt magával a Fertő