Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Czingraber Marczellin (nekrolog)

vidékén és egyebütt tett megfigyeléseire, s ilyenkor fegyverrel is ellátva, naphosszat kutattak együtt s nem ritkán becses leletek jutalmazták fáradságukat. Fászl tanárától a madártömés módját is megtanulta. Már mint tanuló szép bogárgyűjteménynek volt birtokában. Később mint tanár lankadatlan szorgalommal folytatta ez irányú búvárlatait. Gyönge testszervezetére épen nem volt kedvező, hogy sokszor még napi sétáit is föláldozta s késő éjjelig tanult és olvasgatott, csakhogy ismereteit mentül jobban gyarapítsa. Ha társai e tekintetben óva intették a túlzástól, mosolyogva mondogatta, hogy egy-egy vadászati kirándulása fölér társainak többszörös sétájával. Mert vadászni szeretett. Ez volt úgyszólván egyedüli nagyobb szórakozása. De nem is puszta szórakozásnak tekintette ő ezt a sportot, hanem egybekapcsolta a nagy természet megfigyeléseivel s in ég hozzá abban a. meggyőződésben volt, hogy e férfias időtöltéssel egyúttal gyönge szervezetét edzi, erősíti. Tanítványai, a kik szigorúsága mellett is igazságossága miatt nagyon kedvelték, sokat tanulhattak tőle, mert maga is folyton tanult és képzett tanár volt a szó szoros értelmében. Valamint künn a rajongásig szerette szabad természet ölén naphosszat gyűjtögetett anyagot, szintúgy elvonultságában hosszú órákat szokott eltölteni a mikroskóp fölött vagy a szertárban. Tanítványait a gyakorlati órákban is igen ügyesen vezette s az ily gyakorlatokra is gondosan szokott elkészülni. Előadásaiban sajátos eljárása az volt, hogy először mindig egész kurtán, egy-két szóval szokta megvilágítani a szóban forgó tárgy lényegét s csak azután mélyedt bele a részletkérdések taglalásába. Mint tanárnak különösen fölkeltette nemes becsvágyát az a magára nézve nagyon megtisztelőnek tekintett intézkedés, midőn főapátja a pannonhalmi főiskolai természetrajzi tanszékre hívta meg. Ekkor egész lázasan fogott hozzá új munkakörének méltó betöltéséhez. Rendezte a pannonhalmi természetrajzi múzeumot, melynek állományát rödid idő alatt számos új tárgygyal és gyüjteménynyel gyarapította. Eközben nagy buzgalommal írta a szaktárgyaiba vágó jegyzeteket és tudományos művekből kivonatokat készített, hogy tanítványai könnyebben haladjanak tanulmányaikban. Biztosra veszszük, hogy idő folytán irodalmi téren is föllépett volna, mert fokozódó kedvvel egyre mélyebben kutatott és stiláris készsége is nagy mértékben megvolt, a mit kedvelt szépirodalmi olvasmányai is fejlesztettek benne. Mint szerzetespap feddhetetlen életű és mélyen vallásos lelkületű volt. Szerénységében és alázatosságában nem fitogtatta jámbor