Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
ha pl. a theologiai tanárok állhatnának elő azzal, hogy hivataluknál fogva szükségük van a tiltott, különösen eretnek könyvek olvasására, tehát a törvény nem kötelezi őket, akkor ugyanezen okkal előállhatnának a tudós írók is, előállhatnának különösen a történetírók, előállhatnának az egyetemi hallgatók és példájukat bizonyára mások is követnék, úgyhogy a törvény teljesen ki volna játszva, mert lassan mindenki találna fölmentő okot, mely szerinte elegendő volna. Hogy nem kellemes a megkötöttség, a törvény tilalma, ezt senki sem tagadja és ezt a kellemetlenséget a törvény természete hozza magával és a törvényhozó előrelátta. Hogy a törvénynek ezen magyarázata helyes, magából a pápai •constitutióból is bizonyítható. Mindenek előtt ezen constitutió 23. száma egész nyomatékkal hangsúlyozza, hogy csak azok olvashatnak tiltott könyveket, akik az illetékes egyházi felsőbbségtől megkapták erre a szükséges engedélyt. Ezen engedélyre vonatkozólag pedig a 25. szám azt mondja, hogy a püspökök, külön fölhatalmazás nélkül, csakis egyes könyvekre nézve és sürgős esetekben adhatják meg és csakis jogos és észszerű ok alapján a személyeknek kellő megválasztásával. Igaz ugyan, hogy a tiltott könyveknek tudományos czélohra való használata elégséges és észszerű ok arra, hogy valaki engedélyt kérjen és kapjon; de lia ez a czél elégséges volna arra is, hogy valaki engedély nélkül is szabadon használhassa a tiltott könyveket, akkor ez a törvény, mint egyházi törvény, nem tekintve az alapjául szolgáló természettörvényt, lényegileg meg volna szüntetve és az egyháznak alig volna többé módja és alkalma, hogy olvasási engedélyt adjon. — Ha pedig ezzel szembén azt mondaná valaki, hogy a törvénytől való mentességet nem bármely tudományos czélra általában érti, hanem csak a tudósoknak vagy tanulóknak bizonyos osztályára vonatkozólag, kiknek hivataluknál, foglalkozásuknál fogva állandó szükségletük van a tiltott könyvek olvasására is, még ez a megszorítás sem egyeztethető össze a constitutióval, melynek említett 23. és 25. számai ilyen kivételt nem engednek meg. Hiszen sürgős esetekben is a lehetőséghez képest felsőbbségi engedélyt követelnek. Van ugyan kivétel ezen constitutióban, melynek 5., 6., 8. és 10. számai kifejezetten törvényesítenek ilyen kivételt, de egész pontosan megszorítják a könyveknek bizonyos nemeire és bizonyos személyekre. Mivel pedig a kivétel megerősíti a szabályt, azért még a theologiai tanárok és nyelvészek vagy philologusok is oly könyvek
