Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
olvasására, melyekre a kivétel nem terjed ki, kötelesek a törvény rendelése szerint engedélyt kérni. 1 Tehát semmi kibúvó sem marad és egyáltalán nem állítható,, hogy bárki is, aki nem tartozik azok közé, kiket bizonyos könyvekre nézve maga a törvény kifejezetten fölment, külön és kifejezetten kapott engedély nélkül állandóan és általában olvashatja a tiltott, könyveket. Ha mégis szüksége van valakinek a tiltott könyvek olvasására is, könnyen segíthet magán : kérjen engedélyt. Az egyház szívesen megadja ezt az engedélyt azoknak, akikről fölteheti, hogy képzettségüknél, erkölcsi jellemüknél fogva nem kell tartani veszélytől; még pedig, a mi jól megjegyzendő, ingyen adja meg az engedélyt, nem pedig pénzért, mint már többször rágalmazták. Aki azt hiszi, hogy ő vértezve van bármely veszély ellen r önmagát csalja meg, mert a szomorú tapasztalás azt bizonyítja, hogy különösen az eretnek műveknek állandó használata folytán elsőrendű tudósok is bukásnak tették ki magukat. Aki szereti a veszedelmet, elvész benne. Ha pedig a képzettek is engedelmeskednek, megalázzák magukat és engedélyt kérnek az illetékes hatóságtól, már ezen önmegalázási és engedelmességi tény által is bőségesebb kegyelmet nyernek, mely az esetleges veszély ellen biztosíthatja őket, és azonfelül jó példát is adnak másoknak, a minek nagy jelentősége kétségtelen. Ha olyan egyének, mint salezi szent Ferenez, borromei szent Károly, Morus Tamás, a tudós Sirlet bíboros,. Balmes Jakab, a legújabb időben Paulus Miklós, müncheni történész, kit a protestánsok is nagyrabecsülnek mint historikust, nem szégyeltek engedélyt kérni és nyíltan megvallani, hogy kértek és kaptak engedélyt, és végre ha még a tudós bíborosok is engedélyt kérnek, akkor kisebb emberek annál kevésbbé restelhetik ezt. Az eddigiekből kétségtelen, hogy állandó és általános fölmentése senkinek sincs a nélkül, hogy az illetékes egyházi hatóságtól külön nem kérte és kifejezetten nem kapta volna. Más kérdés ellenben az, vájjon egyes esetekben, még pedig sürgős esetekben,, midőn oly gyorsan nem lehet engedélyt kapni, szabad-e az engedélyt a méltányosság alapján föltételezni vagyis szabad-e ilyen esetben méltányossággal élni. És erre azt felelik a szakértők, hogy ilyen kivételes esetekben szabad epikíával azaz méltányossággal élni és azt mondani: Bár a törvény betűje szerint nem szabad olvasnom ezt a művet, mégis szelleme szerint szabad, mert ha a 1 Lásd Hilgers i. m. 48. k. 1.
