Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
a jó sajtóról is áll ez, de sokkal fokozottabb mértékben áll a rossz; sajtóról, mert romlott természetünknél fogva sokkal inkább hajlunk a rosszra, mint a jóra. A természettörvénynek alapja tehát a valóságos veszély, mely a rossz könyvek olvasójának lelkiűdvét éri, míg az egyházi törvénynek alapja nemcsak a valóságos veszély, hanem a veszélynek valószínűsége (praesumtio periculi), vagyis az egyháznak az a meggyőződése, hogy meghatározott könyvek olvasásából bizonyára veszély háramlik az olvasókra; így tehát ezen szempontból az egyházi törvény messzébb terjed, mint a természettörvény, amenynyiben egyes, egyházilag eltiltott könyvek olvasásából akárhány emberre nézve nem származik igazi veszély, ha csak állandóan nem olvas tiltott könyveket. Pl. képzett, tudós egyházi és világi egyének, különösen tudós tanárok az egyházilag tiltott könyvek olvasásából, még ha eretnekséget vagy hitetlenséget tanító müvekről van is szó, nem egykönnyen vallanak kárt. Épen ennek alapján fölvethető a kérdés, vájjon az egyházi könyvtilalom kötelez-e lelkiismeretben akkor is, ha hiányzik az alapja, vagyis ha a veszély föltételezése nem felel meg a valóságnak, midőn tehát valamely könyvet a természettörvény szerint bátran lehetne valakinek olvasnia, mivel reá nézve semmi lelki kárral sem jár az olvasás, sőt mi több, esetleg még szüksége is van az ilyen művek olvasására is akár egyes esetekben, akár állandóan. Németországban akadtak, a kik azt állították, hogy ha valakinek hivatása, hivatala kívánja a tiltott művek olvasását is, akkor méltányosság (epikía) alapján bátran olvashatja, a nélkül hogy fölmentést kellene kérnie. Különösen pedig a theologiai tanárok volnának ezen nézet szerint fölmentve az egyházi könyvtilalom alól, mivel nekik állandó szükségük van eretnek művek olvasására is. — Ezen nézettel szemben mindazok, akik az. egyházi könyvtilalommal szakszerűleg behatóbban foglalkoznak, egyérteműleg azt tanítják, hogy az egyházi könyvtilalom általánosan mindenkit kötelez, tehát a tudós theologiai tanárokat is, és kellőképen meg is okolják, azaz be is bizonyítják állításukat. A moralisták valamely törvény czéljának megszűnésénél különbséget tesznek, vájjon a czél csak egyszerűen megszűnik-e (negative cessât finis legis), vagy pedig a törvény, ahelyett hogy jót eredményezne, inkább ártalmas lesz-e bizonyos esetben (contrarie cessât). Az utóbbi esetben megszűnik a törvény kötelező ereje, de az előbbi esetben nem. Részletesebben a szakértők ezt tanítják: Ha egyes esetekben nem forog is fenn semmi veszély, az egyházi törvénynek alapja
