Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

szerint, a mint súlyos bűn legközelebbi veszélye forog fenn, vagy pedig a bűn veszélye nem nagy, a mennyiben vagy a súlyos bűn veszedelme nagyon távoli, vagy csak bocsánatos bűnre van veszedelem. Erre nézve teljesen mellékes, vájjon valaki sokat vagy keveset olvas-e, nyomtatott könyvet vagy kéziratot olvas-e, vagy erkölcstelen képet néz-e, könyvet, folyóiratot, újságot vagy csak az újságnak hirdetését, pl. apróhirdetést, olvassa-e és vájjon valaki maga olvas-e, vagy másnak olvasását hallgatja-e. E szerint Ítélendő meg a rossz irányú lapok olvasása. Mivel az ilyen lapoknak rendszeres és kizárólagos olvasása még a képzett papra nézve is nagy lelki kárnak közelebbi veszélyével szokott járni, miként a tapasztalás bizonyítja, azért az ilyen olvasás és az előfizetés, nem tekintve az esetleges botrányt és a rossznak hathatós támogatását (cooperatio), már pusztán ezen veszély szempontjából rendesen súlyos bűn.

1 Schönbach, aki épen nem vádolható katholikus elfogultságról, ezeket írja:

2 «Az által, hogy a napi sajtó egyre nagyobb számú ember elé naponként nemcsak az újat tárja, hanem rögtön ennek megbírálását is adja, előfizetőit szép lassan hozzá szoktatja, hogy önálló véleményről lemondjanak. Bármennyire és bármily sokáig vonakodjék is a buzgó újságolvasó attól, hogy azon lapnak véleményét, melyet tart, a magáénak elfogadja, mégis először pillanatok, majd napok és hetek következnek, midőn jólesik neki, hogy az újság gondolkodik helyette, és ha egyszer ennyire van, akkor a gondolkodás egyáltalán terhére kezd lenni és ezt a fáradalmat egyszer s mindenkorra nyomtatott jóslatára bízza».

;

í Némileg ugyan 1 Lásd Noldin, De Praeceptis, ed. 5. pag. 695. ; Göpfert, Moraltheologie 4. Aufl. I. S. 334. 2 Über Lesen und Bildung. 6. Aull. Graz. Universitäts-Buchhandlung S. 21. 3 Hogy mily romboló a rossz sajtó, világosan bizonyítja Combes Emil franczia miniszterelnök az osztrák Neue Freie Presse 1908. évi márcz. 29. számában : «Épen mert a politika terén tilalomfa állt a sajtó előtt, annál szivesebben legelt a vallás mezején. A kath. vallás, melyet a XVIII. század bölcselői csak a salonokban és terjedelmes, drága munkákban támadtak, most a népszerű filléres lapokban és olcsó füzetekben a szabadgondolkodás naponkénti támadásának volt kitéve. A kritika ezen munkája, a mely oly veszedelmes és oly hatásos, mert a nagy tömegek mélyébe hatolván, fölkelti az általános érdeklődést, a harmadik köztársaság proclamálása óta természetesen annál buzgóbban folytatódott, minél jobban érezhetővé vált, hogy a munkát siker koronázza. Vakmerőség nélkül lehet állítani, hogy a radicális és socialista sajtó a kath. egyháztól híveinek kétharmadát, sőt talán háromnegyedrészét elszakította.»