Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

\ szavában nyilatkozik. Ez a törvény az ember természetével együtt van megadva és mivel minden embernek természete egyforma, ez a törvény is egységes és változhatatlan, független az időviszonyoktól. Ezen törvény alapján minden józaneszű ember egyes cselekedeteket szükségképen jóknak, esetleg parancsoltaknak is ismer, másokat szükségképen rosszaknak és ennek következtében tiltottaknak ismer. A természettörvény tartalma összeesik a tízparancsolat tartalmával (kivéve az épen hetedik nap megszentelését). Az ó- és újszövetségi isteni kinyilatkoztatás nemcsak föltételezi a természetes erkölcstörvényt, hanem létezését nyíltan is hirdeti. Világosan és határozottan tanítja szent Pál, hogy a pogányok, jóllehet kinyilatkoztatás nélkül vannak, önmaguk törvényük maguknak és szívükbe van írva a törvény rendelése, a mennyiben lelkiismeretük tanúságot tesz nekik erről.

1 Tehát a pogányok sincsenek törvény nélkül, hanem bírnak és ismernek olyan törvényt, sőt részben teljesítik is, mely tartalmilag megegyezik a tízparancsolattal. A természettörvény létezéséről az emberi öntudat is tanúskodik, a mennyiben a pogányság is elismeri ezen psychologikus tényt és isteni eredetére utal, mint Cicero műveiből világosan kitűnik. Végre a katholikus egyház mindenkor tanította a természettörvény létezését és kötelező erejét és minden tételes, — akár isteni, akár emberi — törvény szükségképeni alapjának vallotta.

2 Tekintsük most már a természettörvény kötelező voltát a rossz könyvek olvasására vonatkozólag. A természettörvény alapja a valóságos veszély, a mely az olvasó hitére vagy erkölcsösségére, szóval lelkiüdvére nézve fennforog. Tehát tisztán a természettörvény szerint, nem tekintve az egyház törvényét, mindazt szabad olvasni, a mi az olvasó lelkiüdvére semmi veszélylyel sem jár és mindazt nem szabad olvasni, a mi veszélyes az olvasó hitére vagy erkölcsösségére, ha az egyház törvénye nem tiltja is, sőt mi több, ha valakinek engedélye van is az egyházilag tiltott könyvek olvasására, mivel az egyházi engedély föltételezi a veszély nem létezését, de a valósággal létező veszélyt nem tudja megszüntetni. A természettörvény kötelező ereje és az ellene elkövetett bűn nagysága a veszély nagysága szerint Ítélendő meg. A ki tehát tapasztalásból tudja, hogy egy meghatározott könyvnek, vagy bizonyos irányú könyveknek olvasásakor vétkezni szokott, akár hogy komolyan kezd 1 Róm. '2, 14. 15. 2 Lásd szerzőnek tanulmányát a mult évi Évkönyvben.