Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

a habszűlte Aphroditét (a római Venust). Cultusa tehát, legalább tiszta alakjában, könnyen társulhatott Athéna tiszteletével az akropolison.

1 Sokáig nem hitték, hogy a keletiesség bélyegét magán viselő istennő befogadásra lelhetett volna az athéni akropolison ; de most már bizonyos, hogy Aphrodité Pandémos (az egész népre vonatkozó) tisztelete igen régi a várban. Szenthelye is volt az akropolison, s ennek közelében, t. i. akropolis délnyugati lejtőjén három feliratot találtak, melyek közöl az egyik (1. Deltion 1888/9. 127. 1.) visszanyúlik a VI. századba. A második felirat összekötő gerendákon van, melyek virágfüzérek közt galambokat ábrázoló domború-müvekkel vannak ékesítve, s a IV. századból való. A harmadik felirat pedig a III. század elejéről való s rítusra vonatkozó határozatokat tartalmaz. A legrégibb feliratot támogatják a cultus régi voltára nézve még a következő bizonyítékok : egy vázacserép, mely a perzsa omladékból került elő s körülbelül Brygos (művész) stilusában van befestve, vörösszinü alakokkal ékesítve s még jól olvasható felajánlással, (t. i. hogy Aphrodité számára) is el van látva; másrészt a szép számú terrakotta-szobrok. Már most, ha az edényeken levő alakoknak nem tulajdonítunk is különösebb bizonyító erőt, mivel keletről behozott czikkek és véletlen szerzemények is lehetnek, annyival nagyobb a bizonyító ereje egy terrakottának, melyen a márványszobrokéval egyenlő ruházat látható (v. ö. Collignon 172. és 179. ábráját) s a rajta levő istennő baljában valami gyümölcsöt vagy virágot, jobbjában pedig szőlőt tart (v. ö. a mi Mária-képeink mellett az ú. n. Mária áldásait szőlő, virág stb. képében.) De legnagyobb a bizonyító ereje egy másik, kisebb szobrocskának, a mely harmadmagával mind a kidolgozás finomsága, mind az ábrázolásnak a typikustól eltérő módja miatt az arkhaikus terrakották legszebb példányai közt foglalhat helyet. A szobrocska hosszú, redős ruhát visel,e fölött pedig a vállon szélesen általvetett felöltőt. A sűrű haj széles kontyba van fonva, mely a nyakon jó mélyre lenyúlik, a fej pedig polos-alakúan van díszítve. Mind a két kéz előre van nyújtva és valami gyümölcsöt tart. A talapzaton két galamb ül, melyek mindkét oldalon szorosan a ruhához simulnak, Olyan alak, mint ez, nem lehet bármely mesterembernek talál1 A buddhismusban Sung tsy niang a termékenység, a gyermekáldás istennője ; fő temploma Kínában Tai san-ban van, a hova évenkint járnak különösen fiú-utódokért könyörögni.