Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

mánya. Azt a benyomást, hogy valamely szobor után készült, itt élénkebben érezzük, mint bármely más esetben, sőt érezzük azt is, hogy e darab valamely műalkotás pontos utánzása. A részletek gondos kidolgozása még a mintaképnek stílusára is biztos következtetést enged meg. A ruha rajzában, az arczulat alakításában, a haj elrendezésében, a fej előre-hajlásában, szóval a főbb vonásokban rokonságot fedezünk föl az akropolisi márványszobrok ifjabbjaival. Valószínűleg az Euthydikostól felajánlott «vidám nagynénihez volt hasonló az eredeti szobor, sőt talán még szebb lehetett az eredeti kép, mely korunkra, sajnos, csak ezen kis visszatükrözésekben maradt fenn. Vájjon a Pan démos Aphrodité cultusának szobra volt-e az eredeti, vagy pedig fogadalmi szobor, mint a többi : ki tudná ma megmondani ? A föliratos alapzatok (hasisok) e téren csak találgatást engednek meg. Egyet azonban igenis megbizonyít ez az ábrázolás, azt, hogy a perzsa háborúk előtti korban is voltak már Aphroditének képei az akropolison, következéskép, hogy némely szobrot (pl. Collignonnál a 179. ábrát) az ő cultusára is vonatkoztathatunk ; más szóval tartózkodnunk kell a perzsa rétegben talált valamennyi szobort kizáróan csak Athéna tiszteletére visszavinni, hanem teret kell engednünk mellékesen Artemis és Aphrodité cultusának is. *** Végére jutván tanulmányunknak, immár megérthetjük, hogy igazuk volt a görögöknek, midőn a mesterséget és művészetet nem különítették el szorosan egymástól, hanem egyazon szóval fejezték ki mind a kettőt. Nálok a kettő ölelkezett és egybefonódott, úgyhogy a legegyszerűbb mesterember is művészi hatásra törekedett, ha mindjárt nem érte is el a művészi tökéletesség fokát. Ma is vannak oly mesteremberek, a kik külömb mesterek akárhány művésznevű egyénnél; mert vannak művészek, a kik csak kontárok. Ma különben a kezek ügyességének fejlesztése s a phantasia szabad működése meg van bénítva a gyárak olcsó, gépies munkája következtében. Azt is láthatjuk az elmondottakból, hogy a művészeteknek mindenha legnemesb és legkedveltebb tárgya volt a vallás a maga egészében, külső és belső vonatkozásaiban. A nemzeti történelem csak követte a vallást, de csakhamar vele párban haladva, kiegészítette amazt, kölcsönösen táplálva és támogatva egymást. Azonfölül láttuk, hogy a vallások közös szükségletekből eredve,