Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában
csoportbeliek Athénen kívül máshol eddig nem voltak kimutathatók s épen azért, stilbeli jellemzetességöket nem is tekintve, bátran belföldi készítményeknek tekinthetők, ellenben az utóbbiak (ha nem is mind) importált czikkeknek. A felsorolt typusokkal ki is merítettük az akropolisi terrakották nagyobb részét. Természetesen nem hiányzanak olyan darabok, melyeket e typus-sorokba nem lehet beiktatni. A kivételes dolgokat azonban nem lehetett egyenkint figyelemben részesíteni, vagy azért, mert csak elvétve fordulnak elő, vagy azért, mert nem fontosak; míg különben csak a különösen jellemzetes csoportokat akartuk megbeszélés tárgyává tenni. Azért egyszerűen mellőztük a megviselt töredékeket, valamint azon agyagmüveket, a melyek már a korábbi ásatások alkalmával kerültek elő s így bizonytalan eredetűek vagy keltűek. Az elmondottakból nyilvánvaló a megbeszélt terrakották fontossága, ha nem törődünk is a rajtok elömlő, kisebb fokú művészettel, mely készítésök korára mégis jellemző. Egyrészt ugyanis az ó-attikai szobrászat fejlődésére s általában az akropolis régi szobrainak származására vonatkozólag épen az által nyújtanak segédanyagot, mivel származásuk megállapítása sokkal biztosabb alapon történik, mint a márványszobroké. Másrészt nem csekély felvilágosítással szolgálnak az athéni föllegvárban szokásos istentiszteleti viszonyokra nézve ; mert míg a márványszobrok minden valószínűség szerint emberi személyiségeket ábrázolnak, addig ilyenről szó sem lehet az agyagszobrokra nézve. Itt a nép hite és kívánsága szerint abban a képben, melyet felajánlottak, bizonyára mindig az istenséget értették, sőt föltehető, hogy, ha nem is mindig, de közönségesen arra törekedtek, hogy a felajánlott agyag-szobor az istenségnek azt a képét tüntesse föl, a mely a várbéli tiszteletképben volt megtestesítve. Mivel pedig az akropolisi rendszeres ásatások előtti időkben csak ülő Athéna-szobrok voltak ismeretesek, természetes, hogy azt vallották, hogy Athénának csak ilyen typusú tiszteletképe volt a föllegvárban, noha Jahn Ottó ezt a föltevést eleve visszautasította. Ma azonban, mikor az anyag összességében előttünk van, íme hibásnak bizonyult a régi következtetés, a melyre csupán az ülötypusra való szorítkozás kényszerítette az embereket, s jogához jut megint Jahn Ottónak magyarázata az írók nyomán, megerősítve azon új bizonyítékkal, melyet a harczias állásban levő Athéna typusának számos terrakottája szolgáltat, megtoldva még a hasonló fajtájú bronz-szobrokkal is. Hogy végül emez agyagszobrok, A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 25
