Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

szürke vonalakkal vannak feltüntetve, míg a peplosnak széles redői nem ritkán már bevéséssel vannak készítve. A színek közül leginkább a fehér (többnyire az alsó ruha számára), a vörös (a köpeny számára) és a sötétszürke (a haj és a többi ékesgetés számára) volt használatos, de előfordul a zöld és kék szín is. Az adott leírásból immár világos, hogy a bemutatott szobrocskák kicsiben való reflexképét nyújtják a márványszobrok föntebb megbeszélt sorozatának, vagyis azon átlagos typusnak, a mely azokból már ismeretes, teszem az Anténór szobrából. Világos, hogy a terrakotta műhelyek mesterei egyszerűen lemásolták készítményeikben amazokat, minden személyi vonatkozás nélkül. Magától érthető tehát időrendbeli következésök is amazok után. Az apró szobroknak, hasonlóan a márványemlékekhez, rendesen nincs semmi ismertető jelök. Csak néha látható a mellen levő gorgoneion (Gorgo-kép, mint ijesztő), vagy pedig sisakbokréta a fejen, mely a hajkorona mögött egyszerűen a fejnek búbjára van biggyeszztve : mindkét attribútum határozottan rámutat, hogy itt Athéna istenasszonyt kell érteni. Ezt az egyszerű következtetést azzal is támogathatni, hogy a nyugodtan álló szobrok mellett és belőlük fakadt változatként harczias állásban levő Athéna-szobrok is vannak, mép pedig oly erőltetett változtatással, hogy a szobron semmi egyebet, csakis a karnak tartását másították olyképen, hogy az előre nyújtott balkarhoz egyszerűen paizsot, a fölemelt jobbkarhoz meg lándzsát támasztottak, a melyek azonban egyik példány mellett sem maradtak fenn. Ám a nyugodt és harczias állású kettős typus sem szorítkozott ezen két formára, hanem mellettök, ép úgy, mint a márványképeken, számos változtatást találunk, a melyekre nézve a ruhaelrendezésnek eltérése ád könnyen felismerhető, megkülönböztető jegyet. így vannak szobrok, a melyek öltözet tekintetében a Collignonnál vagy Lángnál bemutatott márványszobroknak felelnek meg ; míg másoknál már a bal vállon van a peplos összekapcsolva, mely aztán a mellen szélesen, az oldalokon pedig hosszú csücskökben hull lefelé, sőt gyakran a kis szobrokon is megvan a lábszárak közt a redőzet, mely a márványszobrokon sokszor látható a hímzés feltüntetésére. Továbbá a karok tartásában is mutatkoznak eltérések az eredeti mintákétól, a mennyiben néha az egyik vagy mindkét alkar is előre van nyújtva. Azonfelül a ruházatnak sűrűbb, tisztább és élesebben kitüntetett redőzése, valamint a fej és arcz alakítása