Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

tént veszedelmekből való megmenekülésüknek, szerencsés felgyógyulásuknak stb. emlékét örökítik meg áldozati adományaikkal, a melyeket örök időre függesztenek föl

1 az egyes kegyhelyeken. S midőn az egész ország, az egész haza áhitatos óhaja egyesült és fejeződött ki egy szép adomány felajánlásában a nemzeti elnyomatás idejében, akkor csak nem gondolhatunk holmi vakbuzgóságra vagy kérkedő nagyzolásra, a melyet az Üdvözítőnek ítélete sújthatna a szegény asszony garasával szemben ? Valóban nem-et, ezerszer nem-et kell mondanunk a gonosz felvilágosultságot fitogtatóknak, ha a legérthetőbb és legfennköltebb érzelmekből fakadó cselekedeteinket is megrágalmazzák vagy rossz színben tűntetik föl. A maguk módja szerint rótták le tehát Attika egyszerűbb polgárai és asszonyai is hálájok adóját az ő pátronájok iránt azokkal az agyagszobrocskákkal, a melyeket csak nem rég ástak ki a perzsa háborúk előtti rétegből az athéni akropolison. Épen akkor, mikor ott voltunk, állott rendezés alatt a nagy terrakotta (latinul : t. cocta)-gyűjtemény, mely immár 5 ezernél több töredékre rúgott. Előttünk rendezték Stais ephoros s a német Winter Ferencz ; és Kavvadias főephorosnak engedelmével a magyar társaság is végignézhette a gyűjtés és osztályozás lefolyását, valamint eredményeit, a melyekről nem sokára Winter a német intézet arkhaeologiai kiadványaiban s egyebütt számolt be. Azóta itthon az Aquincumban talált, összesen négy, mondhatni, nem valami értékes figurális terrakotta szoborról igazi alapossággal írt Láng Nándor,

2 s ez az alapossága akkora feneket keríttetett vele, hogy dolgozatának legnagyobb részében tulajdonképen csak a görög terrakottákról szólott, mint a melyeknek typusaira vezethetők vissza a római provinciális emlékek is. Láng akkor felsorolta (4. 1.) bőven az irodalmat, a melynek eredményeiből táplálkoztam én is ; előadásában pedig végig kísérte a főbb (tanagrai Boiótiában, myrinai a kisázsiai Mysiában stb.) lelethelye1 Innen volt jellemző görög nevök : ana-thémák. Horatiusból ismerjük a rómaiak hasonló szokását, pl. mikor a tengerből megmenekültek kegyadományairól szól (v. ö. a tersattói képeket Fiume mellett). A felfüggesztés v. felakasztás fogalmából, mint emberi büntetésből és bünhödésből, fejlődött ki a középkorban a kiközösítés és kiátkozás jelentménye, bár az utóbbit epsilonnal írták s latinra exsecratio-val fordították. 2 Megjelent Budapest Régiségeinek 9. kötetében, 190G-ban (30 lap képekkel), de különnyomatban is.