Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

A vallásosság látható jelei, külső kifejezései az ily tárgyak, nem babonából, nem is önző számításból; hisz ha ilyen tett is önzés, akkor önzés legtermészetesebb szükségleteink kielégítése is. Már pedig a lelki szükségletek járuléka, önként fakadó s magától érthető folyománya az a hála, mely a vett jókért adódik s az önzésnek annyiból ellentéte, mert sokszor áldozattal s önmegtagadással jár, még ha a jövőben elnyerendő javak érdekében történik is. Az ily érzelmek nemességét és becsét csak olyan ember nem látja át, a ki ferde felfogásban él a külső istentisztelet mivoltáról és határairól; míg az előtt, a ki a belső vagy szívbeli vallásosságnak természetszerű nyilvánulatai gyanánt tekinti a hála vagy fogadalmi ajándékokat, a lelki szükségletek ilynemű kielégítése csak elismerést és tiszteletet érdemlő tettnek, nem kérkedésnek tűnik fel. A búcsújárás őskatholikus szokása jut eszünkbe, a melyen megütköznek némelyek ; holott a fáradság és nélkülözések önkéntes felváUalása, valamint a bensőséges hit, remény és szeretet ilynemű gyakorlása még a legfásultabb szivet is kell, hogy elismerésre, vagy legalább elnézésre kényszerítse, ne pedig oktalan haragra és indulatos kifakadásokra. Ha mi a zsidók és mohamedánok szertartásaiban semmi bántót nem találunk magunkra, hanem ellenkezőleg, a mennyiben őszinte hitből fakadnak, akár védelemben is részesítjük őket vallásuk szabad gyakorlásában: akkor viszont csak esztelenségről vádolhatjuk mindazokat, a kik katholikus népünknek azon vallásgyakorlatait, a melyek nem babonából táplálkoznak, rosszakaratú megítélésben részesítik, gúnyolják vagy akadályozzák. Hisz már maga a vallásosságnak nyilvánítása egyike a legszebb cselekedeteknek; de még ha nem is értenénk vele egyet, akkor is az a gondolat, hogy az illető híveknek a földi nyomor és csapások közepett a vallásosságnak akár mohamedán formája is megnyugvást, sőt boldogságot ád: kell, hogy a vallásosságnak egyik legszebb formája minden jobbérzésű embert türelemre, elnézésre, sőt ótalmazásra sarkalljon. Bátran mondhatjuk ezen kitérés után, hogy katholikus búcsújáró helyeink hálaajándékait is egyazon érzelmek sugallják a mi híveink szivében, mint a hajdani athéniekében sugallták. A mi híveink, elkezdve Nagy Lajos királyunktól egész bold. Erzsébet királynénkig, vagy a legszegényebb pórig és özvegyig, a velők tör-