Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

Egyúttal tanúi voltak ezek a szobrok a perzsa invasiónak, az athéniek Salamisba futásának, szóval az akropolis és a tőle délre, keletre és nyugatra (míg a mai Athén a vártól inkább északfelé épült) elterülő város (asty) feldulásának. A mindent újjáteremtő Kimón- és Periklés-féle aranyszázad temette el őket s tette egyéb törmelékekkel együtt azon épületek alapjává, a melyeket Athéna istennő tiszteletére emeltek, a ki az ő választott népét megszabadította az idegen betörők hatalma alól. Több mint kétezeréves rejtőzés után korunkban ismét előkerültek rejtekhelyökről s ime előttünk állva köves szemök fényével végtelen szánalommal tekintenek le reánk, nyomorúságos fáradozókra és nyugtalan küzködőkre, a mulandó világ zajának s nyüzsgő versengésének kényszerű részeseire. Nyugatnak csaknem minden fővárosában — a britt múzeumban, a Louvreban, Rómában, Velenczében, Nápolyban, Münkhenben, Drezdában és Berlinben — a görög szobrászatnak legvirágzóbb korszakából való, kiválóbb műveket találunk; de csakis Athénben láthatni az Kr. e. VI. századheli görög művészetnek oly tökéletes képét, mely az akropolis kisded múzeumát e téren a világ leggazdagabb és legérdekesebb tárlatává avatja. Arkhaeologiai körökben ritkán emelkedik az elragadtatás oly nagy fokra, a milyenre a föntebb rajzolt imposans gyűjtemény fölfedezésekor jutott, midőn 1886 február 5-én és 6-ikán Kavvadias, görög régiségbuvár'és az athéni múzeumok fő ephorosa (felügyelője), több mint 40 női szobrot hozott napfényre az Erekhtheion és az akropolis északi fala között, később pedig a várnak déli részéből is.

1 S az érdeklődés nincs szünőben irántok mind maig» sőt azt lehet mondani, egyre fokozódik. Ez az érdeklődés talán igazol minket szerény tanulmányunk közzétételéért Gardner Athénjének megjelente után is. Ezer szerencse, hogy a mindent összeharácsoló nyugati hatalmak ma már nem szállíthatták el nagykegyesen gyűjteményeikbe a talált kincseket, s így ott vannak közszemlére helyezve, a hol eredetileg is álltak volt, legméltóbb helvökön : az athéni föllegvárban. a melyekben mintha sajnálná, hogy elmulasztotta mások módjára a tejfölt leszedni. 1 V. ö. Kavvadias és Kaweran : Die Ausgrabung der Akr. vom Jahre 1885—1890. Görög-német szöveg. Athen, 1906. (A Schrader-féle előzetes müvet, nálunk Hekler ismertette az Arch. Ért.-ben 1912. 70—1. 11.) Dickins : Catalogue of the Acrop.-Museum. I. köt. Archaic Sculpture, Cambridge, 1912.