Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

ségök sem alkalmazható a papnőknek majdnem mindig egyező typusára, mely a ruházatban és testtartásban alig engedett meg eltérő formákat. — Másrészt a Peisistratos alapította vagy legalább felújította panathenaei körmenetben (görög szóval theória — látványosság, vagy pompé = kiséret, tömeges felvonulás) résztvevő fiatal hölgyek, még pedig akár az Arrhéphorosok

1 (vagy Ersephorosok = harmathozók, 1. Peez ókori lexikonában az Arr.-czikkelyt), akár a Kanéphorosok (kosárvivők) vagy korék, a kik a körmenetben az áldozathoz szükséges szereket kosarakban vitték a fejőkön vagy vállukon, épen nem egyeznek az itt levő anyaszobrokkal, a mint világosan látható a máig fönnmaradj mindkét rendbeli és hivatású hölgyek képeinek összehasonlításából. — Arról persze szó sem lehet, hogy magának, Athénának képmásai volnának akár mint Parthenosnak, akár mint Promakhosnak (előharezosnak, várvédőnek). -— Azért egyes-egyedül az a magyarázat felel meg eredeti mivoltuknak s rendeltetésöknek, a melyet dolgozatunk elején nyilvánítottunk s mely szerint nem voltak egyebek, mint vagyonos vagy előkelő hölgyeknek képmásai s fogadalmi szobrai, görög szóval anathémái, melyeket ezek hálából ajánlottak fel egykor városuk védőasszonyának, pátronájának. S ez természetes is volt akkoron. Ugyanis a Peisistratosok alatt a vallás és művészet felújulása egyidejű lévén, az athéni hölgyeket vallásos érzésök indította arra, hogy városuk istenasszonyának odaadásuk s hódolatuk jeléül megfelelő áldozati ajándékokat mutassanak be s e buzgalmukban egymást felülmúlni iparkodjanak. Mivel pedig újonnan föléledt, sőt virágzó művészettől voltak körülvéve, áhítatos óhajuk egészen természetes kifejezést nyert egy-egy ily szobornak ex voto való felajánlásában. Csakugyan, mint láttuk, a szobrok alapzatokra helyezve, ajánló feliratot is viseltek. Ezen alapzatok szabály szerint dór 1 Ezek már egy hónappal előbb előkészítették a panathenaei ünnepet. Most pedig, írja Pausanias, az ünnep előtti éjtszaka fejökre teszik, a mit a papnő átad nékik. Van a városban, közel a kertbeli Aphroditéhez (== athéni parkhoz), egy bekerített hely s ott egy földalatti ösvény, melyet a természet vájt. A fiatal lányok leszállnak ez ösvényen, leteszik terhöket s gondosan betakart más csomót kapnak. Ez a becses teher, mondja Ménard (i. m. 83.1.), melyet oda vittek, nem egyéb, mint Athéna régi öltözete, az pedig, melyet hoztak, az új. Minthogy e jelenet éjtszaka folyt le, az egyik leány (a Parthenon frízén) égő fáklyát tart. — A peplost egy hengereken gördíthető hajóformájú szekér árboczára feszítve vitték az akropolisra. Erről a peplosról mondotta merész phantasiával Creuzer (Symbolik u. Mythologie, 1841. 3. r. 352. 1.), hogy a Kosmosnak — a világegyetemnek jelképe.