Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

vagy ión oszlopformájuak voltak, az oszlopfők ragyogón szinezett faragványnyal valának díszítve s kézzelfoghatólag az illető szobornak ajánlati és hódolati jellemét fejezték ki s örökítették meg. Igaz is, joggal kérdezhetjük, hogy abban a korban, midőn már egyes mesterek több tekintetben oly kiváló tekhnikára emelkedtek, miért ne igyekeztek volna kifejezni megkülönböztető jellemvonásait azon egyéneknek, a kik saját képmásuk készítésével megbízták őket ? Pedig még ma is találkozik műbíráló (Lechat stb.), a ki azt állítja, hogy az egyéni kifejezés nem czélzatos, nem szándékos, nem tudatos, hanem csupán esetleges és pusztán a ránk tett alanyi behatáson alapszik. A VI. század képfaragója — úgymond — még nem ismerhette a psykhologiát ; hisz a mester egyedül a modellálással volt elfoglalva, no meg az anyagi nehézségek: a szilárd márvány ellenállása s a gyönge szerszámok kezelése voltak minden gondjának tárgyai ; műve tehát pusztán általános vagy typusos alkotás, és csak mi tulajdonítunk a vonalaknak és formának oly sajátlagos, vagyis egyénítő vagy portraitszerű kifejezést, a melyről a szobrász maga nem is álmodott. — Ámde ez nagyon aprioristikus szempont! Ugyanis minél jobban vizsgáljuk e szobrokat, annál inkább meglepnek bennünket, több-kevesebb családias hasonlóságuk ellenére is, az egyes alakoknak egyéni vonásai. Tehát épen ellenkezőleg, csakis az lehet a természetes, önként kínálkozó felfogás rólok, hogy már azok a mesterek, a kiknek e szobrokat köszönhetjük, a későbbi nagy mesterekhez hasonlóan, meg voltak győződve arról, hogy az igazi művészet a lelket ragyogtatja át a testen; mivel tudván tudták, hogy minden élet kútfeje a lélek, a testnek megelevenítője, melynek a test csak külső képe, vagy ha tetszik: hordozója, hüvelye. Épen azért nem mulasztották el rálehelni alkotásaikra a személyi bélyeget is. S ennek fölismerésére nem kell egyéb, pusztán elfogulatlan tekintet, hogy észrevegyük a legtöbb szobornak individualitását. Több szobron pedig igazán megkapó a rajtok elömlő báj, mely a megfigyelés és képzelet, az elemzés és érzés, a testinek és szelleminek finom vegyítéséből származik. Innen következik, hogy mindenképen, egyedül és kizárólag az illető művészek dicsősége marad a bámulatos tekhnika : az arcz kidolgozása, a bőr szövete, az ajkak és az áll alakítása, valamint a száj körül levő izmok alkotása. Vésőjök alatt hát íme valósággal átalakult a márvány: melegséget, lágyságot, husosságot nyert. Helyesen mondja Ménard René idézett könyvének 98-ik lapján: «A test formája, leszámítva A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 24