Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

azonban nem hagyták üresen a helyét, hanem mindjárt 477-ben megbizták Kritios és Nésiotés szobrászokat, a kiknek iránya átmenetet jelez Myrón iskolájához, hogy ugyanazt a tárgyat dolgozzák fel ismét. így került aztán a régibb mü az új csoport mellé, s Hadrianus császár kortársa, az útleiró Pausanias, egymás mellett láthatta mindkét szobrot.

1 Későbbi másolatokon és váza-festményeken

2 birjuk mind a két csoportnak alakját; de legismertebb a tyrannicídáknak (zsarnokgyilkosok) egy római korból eredt márvány utánzata (replica) a nápolyi nemzeti múzeumban. Csak az a kérdés, hogy melyik csoportot utánozta jobban a római másoló, vagyis melyik csoportozat szolgált voltakép a római korbeli másolónak mintául : vájjon Anténór műve-e, vagy a másik két szobrászé V Azt felelhetjük erre a kérdésre a sok tollharc után (Koepp : Neue Jahrb. 1902. I. 609. s köv. IL; Strudniczka: Neue Jahrb. 1906. I. 545. s köv. 11.; Joubin: La sculpture autre les guerres médiques stb. Paris, 1901.) is : Anténór föntebbi női szobrának fölfedezése óta az előbbire hajlik a műértők véleménye, vagyis hogy Anténór szoborcsoportja volt mintája a római cópiának. Nem tekintve ugyanis a szerencsétlen újításokat, pl. hogy Aristogeitón törzsére egy sokkal későbbi keltű fej került, vagy hogy a másoló egyetmást belevitt a másolatba a maga felfogásából is, de különben sok hasonlóság fedezhető fel a római csoportozat stíljében a szóban forgó női szoborhoz, így: az erős, nyilt homlok s a csontos állak alkotásában, de főkép a hajzatban, mely mind a kettőnél majdnem teljesen azonos. (Anab. III, 16. 7.) Nagy Sándornak, Valerius Maximus pedig (II, 10.) Selenkosnak tulajdonítja a visszaszerzés tényét. 1 Aristogeitón kedvese, Leaina, ekkor kínpadra vonatván, semmit el nem árult az összeesküvésről s inkább elharapta nyelvét, semmint áruló legyen (Plin. Nat. h, 34, 72.). Az athéniek ekkor nőstény oroszlán képében nyelv nélkül állították fel a szobrát az akropolis feljáratánál Amphikrates művésztől a hallgatagság mintájául. (Paus. I, 23. 2., Plutarkhos de garral. 8.) 2 Legutóbb a Dexileos sírjában talált vázán, 1. Hausertól Röm. Mitteilungen des deutschen arch. Inst. 1904. XIX. 163. Csodás színhatású annak a vázának a képe, mely a Baumgarten et comp. Hellenische Kulturjának hetedik szines tábláján (168. 1.) látható, mely Kyréné mellől származik s a panathénaei játékok győztesének jutott amphorán volt s melybe a legtisztább olajat öntötték a győztes számára. Az első ily olajos korsó 560-ból való (a Burgon-féle), 310 óta azonban már nem volt jutaimi amphora. Megemlékezik róla Pindaros is Nem. X, 36. V. ö. Brauchitsch művét : Die panath. Preisamphoren, 37 képpel, 1910., Leipzig, Teubner.