Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

ión-attikai iskola egyéb szobrait jellemzi, mert nála inkább az óriás arányok s az egyszerű fönség hatnak ránk, t. i. az öltözék vonalai függőlegesek és szigorúak, a hajzat kevésbbé göngyölt s az ékítmények kevésbbé pontosak. (V. ö. Studniczka czikkelyét az Arch. Jahrb. IL, 141. s köv. 11.) Anténórnak azonban legjelentékenyebb alkotása az a bronzcsoportozat volt, mely Harmodiost és Aristogeitónt, az egyik Peisistratos-fiúnak, Hipparkhosnak gyilkosait, ábrázolta, azon szabadsághősökét, kik Peisistratosnak magáról megfeledkezett fiát 514-ben Kr. e. eltették láb alól a Harmodiosnak nőtestvérén ejtett sérelem miatt. Ez az ügy és Hippiásnak kegyetlenkedése adott okot aztán arra, hogy az athéniek végleg lerázzák magukról a különben oly hivatásos

1 dynastiának jármát. Azóta énekelték minden mulatság alkalmával azt a hires skoliont, azaz bordalt, a melyben mintegy esküt vagy fogadalmat tettek az athéniek arra, hogy a visszaszerzett szabadságot bármily áron megvédelmezik.

2 Ez az esemény tehát csak kipattantója volt egyesek elégedetlenségének ép úgy, miként a világtörténelemnek akárhány jelentéktelen esete; de egyben megindítója lett oly folyamatnak, melynek elmultával egy új epokha kezdődött. Ez volt Athénben Kleisthenés reformja s nyomában a teljes népuralom korszaka, mely, fájdalom, később déniagógiává fajult s a makedón igát hozta Athén nyakára. A szóban levő szabadságszobor, mely a teljes démokratia hirdetője volt Athénben (ép úgy, mint a római forumon Marsvas szobra), ott emelkedett az Orkhéstra nevű téren, közel ahhoz az úthoz, mely a piaczról (agora, latinul fórum) az akropolisra vezetett föl. Innen vitte magával 480-ban Xerxés Ekbatanába, a hol 200 évig maradt, míglen Kr. e. 280-ban a syriai Antiokhos, I. Seleukosnak fia, visszaszerezte az athéniek számára.

3 Időközben 1 Maga Hippias is nagyratermett uralkodó volt és sok jót tett Athénnel, valamint az apának hasonló nevű unokája is. Hippias később a perzsa udvarhoz ment s ott izgatta Xerxést Athén ellen, sőt ő is vezette a perzsákat. E miatt szánták el magukat a végsőre honfitársai, mert inkább készek voltak városuk falai alá temetkezni, mint Hippiásnak meghódolni. 2 V. ö. Aristophanés Lysistratéját 630. s köv. vv. és Madarait 1071. s köv. vv. ; Villemain is közli ezt a szabadság-dalt «Pindár szelleme és a lantos költészet» cz. művében, akad. kiadv. 1887., 130. 1. Szerzőjét sohasem nevezték meg. Görögül közli Reinach Manuel De Phil. 257. 1. Hesykhios Kallistratost mondja a Harmodios-dal szerzőjének. V. ö. még Koepp értekezését ábrákkal. Neue Jahrb. 1902., 609. 1. 3 Ez az adat Pausanias (I, 8. 5.) adata, mely a leghitelesebb. Arriános