Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

meggyőzve arról, hogy mellőzzék a maguk korábbi durva anyagát, a piraeusi követ s a kevésbbé finom, kékbe játszó hyméttosi márványt. Ugyancsak ő volt az, a ki a legrégibb Níké-typust

1 megalkotta, ha mindjárt nem is bizonyos, hogy az ő műve a legtöbb könyvben látható térdelő Niké (Délosból), a melynek ő utána tovább fejlesztett örökszép alakját láthatni a játékairól hires Olympiában : mendéi Paiónios kezének hasonlíthatatlan remekét. Azonfelül Arkhermos volt az, a ki a női alak ábrázolásmódját akként inspirálta, a mint az akropolisi múzeumban látni : gazdagon öltöztetve s az elegantiának és finomságnak minden aprólékos részletével fölékesítve. És az athéni művészek fogékony izlése teljes készséggel simult e typushoz, szinte a túlságba vive, mígnem a század végén a dór iskolák szigorúbb felfogása nyomán megjavította azt, úgyhogy a peloponnésosi iskolákkal (Argos, Aigína, Sikyón) való együttműködés s ezek hatásának eredőjeként oly szobrokat hozott létre, a melyek már világosan jelzik az átmenetet az arJchaismusból az V. század felülmúlhatatlan szobrászatához.

2 De vegyük fel a föntebb elejtett fonalat. Eumarés, Anténórnak atyja is neves művésze volt korának s nem egy szép vázája ékesítette Athén vártemplomának (hekatompedon) bejáratát vagy lépcsőzetét. Neki tulajdonítják közönségesen a festésben azt a fontos és nagy lépést, mely szerint véget vetett a monolchromiánah, az egyszinüségnek, mert az Ő koráig csak egy színnel festették be az alakokat, míglen ő már különbséget tett festményeiben a két nem között az által, hogy a férfiak testét feketére, a nőkét fehérre festette. Fia, Anténór, a fönnebb mondott anya-szobrot 530 táján készítette s rajta már a khiosi iskola befolyása elleni visszahatásnak nyomait tapasztaljuk; ugyanis ő már észrevehetőleg ellenállott a túlságos modorosságnak s a részletezés kedvelésének, mely az korabeli rétegig. Márványa máig a legbeoesebbek egyike. A különböző kő- és márványfajtákat olv. Gardner Athénjének elején, hasonlókép Sittl arkhaeologiájában (Müller Handb,). Hires még Parosban az irodalmi és egyéb történelmi vonatkozásokhoz alapvető u. n. marmor Parium, melyet a humanista Verancsics fedezett föl ép úgy, mint a monumentum Ancyranumot. 1 V. ö. Studniczka művét : Die Siegesgöttin, Lipcse, Teubner 1898. és legújabban Schmidt-től : Die Darstellung des Laufens u. Fliegens in der älteren griech. Kunst, München, Arch. Studien Furtwängler emlékére. V. ö. még Koepp : Drei Probleme der griech. Kunst, Neue Jahrb. 1909., 476. 1. 3 Még egy női szobor is látható Collignonnál (a 376. lap mellett külön lapon), mely már maga a megtestesült komolyság, igazi anyai szépség.