Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban
ki, hogy annak ellenére, hogy a költő mélyen vallásos ember, mégis nagyon sokszor komikus figurákként szerepelteti az isteneket — avagy magának a költőnek és népének hitét látjuk-e benne. Az első esetben ugyanis szó sem lehet arról, hogy az istenmondák régebben is járták volna, hanem a költő alkotásai, ha mindjárt földi emberekkel megtörtént eseményekből indult is ki, a mikor megköltötte őket, mert sokszor szerepelnek istenekhez teljesen méltatlan helyzetekben. Támogatja ezen feltevést Schmid 1 állítása is, hogy t. i. Homeros korában az ion Kis-Ázsiában nem volt meg a heros-cultus, tehát sokkal nagyobb aesthetikai szabadsága volt az idevaló költőnek, mint az anyaországinak. Ezenkívül Meillet 2 álláspontja is Drerup felfogását igazolja, a mely szerint a idg. nyelvészet nem szolgáltathat megbízható adatokat az összehasonlító mythologiának, mert a nyelvészeti tényekből csak azt lehet megállapítani, hogy voltak bizonyos képzetek az istenségről 3; az égi testeket nem számítva idg. istennév nincsen. Mintha Kroll is e meggyőződés hive volna. 4 Drerup feltevésének legnehezebb pontja — a miért kevés követőre is talál — hogy elválasztja a nép és költő vallásos hitét. Az ismertette! ellenkező feltevés alapján a következő, nem épen nagyszámú istenmondákra akadunk. Az Ilias 1. énekének 397. és köv. soraiban Achilles kéri anyját, Thetist, hogy eszközölje ki számára a görögöktől rajta ejtett sérelem megtorlását, a mit azért is megtehet, mert gyakran hallotta atyja házában dicsekedni, hogy Kronos fiát megszabadította, a mikor Hera, Poseidon és Pallas Athena vesztére törtek és elmondja a költő, hogyan mentette meg Thetis Zeust. Ugyancsak ezen énekben elmondja Hephaistos (590. és köv.) az Olymposról való levettetését, a mit még egyszer is elmond a költő, 5 a mikor Thetis felkeresi Hephaistostól fia számára pajzsot kérendő. Valami monda szolgálhat alapul Hera azon kijelentésének, hogy neki Argos, Sparta és Mykene kedvelt városa. 6 Dione 7 elmondja, hogy mit szenvedett beten können, sondern nur die freien Schöpfungen seiner künstlerischen Phantasie, i. m. 443. 1. 1 Chr. St. S. i. m. 25. 1. 2 Meillet-Printz, Einführung in die vergl. Gramm, der idg. Sprachen, Teubner, 1909. 246. 1. 3 U. o. 247. 1. 4 Sage und Dichtung, Neue Jahrbrücher, 1912. 3. f. 161. 1. s II. 18, 395. és köv. s II. 4, 51. ' p. 5 f 385. és köv.
