Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

az emberek részéről Ares, Hera, Hades. Zeus kijelenti,

1 liogy soha nőt úgy még nem szeretett, mint Hérát. E kijelentésben a Zeusra vonatkozó mondák nagy száma van összetömörítve, a melyeket el is mond a költő,

2 csakhogy e sorokat betoldottaknak tartják. Az Odysseia 8. énekének hirhedt Ares és Aphrodite jelenetét szintén nem Homerostól valónak mondják. Ha e néhány példát is szemügyre veszszük, nyilvánvaló, hogy az istentisztelet keretén kívül is foglalkoztak az istenekkel. Mindamellett nem állítható annyi határozottsággal, mint a hősökről szóló mondákról, hogy költeményben feldolgozva éltek volna, mert egyrészt ellentmond ennek az alkalom, a mikor ezeket a balladaszerű költeményeket el szokták volt mondani p. o. lakomák alkalmával (az Ares és Aphrodite jelenetet Demodokos a phaiakoknak mondja el) és a nép vallásossága ezt nem igen tűrte volna meg, másrészt pedig az istenmondákra nincs semmiféle czélzás, a mi végeredményben esetleges dolog is lehet. Szerencsésebb helyzetben vagyunk a hősökről szóló mondák dolgában. Egyrészt a költőnek félre nem magyarázható czélzásai, másrészt a megemlített mondák nagy száma a mellett tesz tanúságot, hogy éltek, még pedig kötött formában a nép vagy egyes dalosok ajakán. A hősök viszontagságaiba az istenek is belenyúlnak, úgy hogy ezekbe a mondákba, a melyekhez a vezető utat a Heraklesről szólók alkotják

3 (Zeus és Alkmene fia II. 14, 266. és 324.; 19, 98.; Od. 11, 266.; Amphytrion II. 5, 392.; Od. 11.270.; Eurystheus parancsa II. 8, 362. ; 15, 25, 30 ; 19, 133. ; Megara a felesége Od. 11, 269.; Hera II. 5, 392.; Neleuszal való harcza II. 11, 690. stb.) kerültek bele istenekről szóló dolgok is. Kész mondaköröket lehet már megkülönböztetni, a melyeknek kialakulása, összekapcsolása, eltolódása hosszú idők műve. Kiindulási helyük, a mennyire meg lehet állapítani, Thessalia és Boiotia, majd az aeol és ion Kis-Ázsia. Legalább főbb vonásokban akarunk néhány mondakört megállapítani és elsorolni

4: a thessaliai (argonauták 1 II. 3, 15. és köv. 2 U. o. 317—27. 3 W. i. m. 44. 1. 4 Nitzsch (Beiträge zur Geschichte der epischen Poesie der Griechen, Leipzig, 1862.) 47, 183. 11. részletesebben állítja össze ezen mondákat, de már segítségül veszi a két homerosi költeményen kívül Hesiodost és a későbbi tanukat. Több osztályt állít fel e dalokra ; megkülönbözteti a Nestor-dalokat, a kalydoni vadászatot, Iason hajózását, Herakles munkáit, Bellerophontes