Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

atyja élete virágában elhunyt a nélkül, hogy halálos ágyáról búcsút mondhatott volna neki és gyermekének. (Megható jelenség, hogy Andromache itt is, mint fentebbi énekében is, valamint az II. 6. énekében való búcsújában is elsősorban kis fiáért remeg.) Andromache siralmára a nők felelnek: etu Se axEváyovxo yuvafaeç.

1 Andromachét Hektor édesanyja váltja fel, a ki korán elköltözött, kiváló fiát siratva yóov S'áXíaáxov Spivev.

2 Végezetül még Helena siratja el sógorát, mert az alatt a húsz év alatt, a míg ő Trójában volt, sógorai és sógorasszonyai sokszor fedték, dtXXà ob xöv yè éírésaat 7tapaicpá|jiêvoç xaxépuxsç oyi T áyavocppoaóvírj xai aofç ayavoiç sTtésaatv. où yáp ziç JJLOL EX' aXXoç eve Tpoírj eüpEÍTfj r\Kioç où Se cpiXoç, -avxsç oá [is TtEcpptxaatv. Sirató énekére ETÙ Ô'EGXEVE Sf^toç áTiecpwv.

8 Az Ilias elmondottuk helyein kívül az Odysseia is említi, egyszer a gyászdalt, a mikor Agamemnon elmondja Achillesnek hogyan siratták meg halálát.

4 Tlietis és a Neréidák vették körül holttetemét, a kilencz Múzsa pedig felváltva szép hangon halotti dalt énekelt. Itt tehát a Múzsák végzik azt, a mit Hektor holtteste mellett a fogadott énekesek végeztek. A két költemény elbeszélése folyamán két kiemelkedő alak haláláról esik szó, a kiknek eltakarításában láthatjuk a görög temetési szertartásokat egész teljességükben s így azt a szokást is, hogy a halottat hozzátartozói elsiratják és magának az elsiratásnak módját is. Patroklos idegenben esik el; csak barátja és ennek rabnője siratják meg. Achilles ugyan fényesen temeti el hű harczos társát, de még sem található meg minden, a mit Hektornál látunk, a ki szerettei körében hal meg. Ezért nincsenek Patroklos holtteste körül hivatásos siratok, míg Hektornál igen. Két körülményt kel itt megfontolni. A költő mindkét kiváló halott eltakarításánál megemlékezik az elsiratásról, a melyet a közelállók szoktak végezni. Másrészt pedig Hektor ravatala mellett olyanokat is találunk, a kiknél ez a foglalkozás keresetszámba ment. A megszokott formából és tartalomból, a kisérő körülmények azonosságából teljes joggal vonható le az a következtetés, hogy a halottak elsiratása régi szokás volt s mivel ezt már Homeros korában is végezték hivatásos énekesek, kellett lenni az idők folyamán kialakult versek1 II. 24, 746. 2 u. o. 760. 3 U. o. 776. 4 Qd. 24, 60. és köv. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 16