Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban
nek ; daloknak is. Ha Briseis, Andromache, Helena stb. sirató dalai alkalomszerűek is, a melyekben az elhunytnak hozzájuk való viszonya nyer kifejezést, a mi nagyjában, mert hozzátartozók siratták el, minden e fajta énekben közös elem és csak a költő agyának termékei, a kar szerepét játszó kísérőknek az ének után való «felsóhajtása» mindenesetre megszokott, megcsontosodott alakban járta annyival is inkább, mert általánosnak kell a mondottak alapján ezen eljárást minősíteni. 1 Cserei a tulaj donképeni gyászdalon (frpyjvoç) kívül még a yôoç-t is felveszi, mert sok helyen történik említés róla, p. o. II. 6, 499—505., 14, 501—502. és az elsiratásnál II. 24, 723., 747., 761. stb., a mely szerinte «nem kifejlődött threnodia» és ezt tartja a siratás első formájának. E feltevését Weiss is «plausibilisnek és elfogadhatónak találta». 2 Nem jelent-e ez pusztán csak annyit, hogy sírni, könnyezni kezdett? A lyrai természetű költemények vizsgálatának befejezéseképen még meg kell említeni a nászdalt, hymenaiost is, a mely hogy már Homeros korában is ismeretes volt, mutatja az a jelenet, 3 a mikor a menyasszonyt fáklyák fénye mellett kisérik a vőlegény házába és tcoaôç 5' ujxévawç opcópsí, az ifjak pedig tánczot lejtettek a lant és furulya kísérete mellett. Még két helyen gondolhatunk nászdalra, nevezetesen a mikor a Menelaos házában tartott lakodalmat írja le a költő, 4 továbbá akkor, a mikor Odysseus a kérők megölése után nagy vigasságot rendez. Teszi ezt Odysseus azért, hogy az utczán járók figyelmét más irányba terelje, ne is gondolhassanak a véres valóságra. S valóban lakodalomra gondoltak a künn járók, úgy hogy nem mondható vakmerő következtetésnek az, lia ezen a helyen is nászdalra gondolunk. 5 Ez az a kép, a melyet Homeros költeményeiből vett adatok alapján meg tudunk rajzolni a lyrai költészetről. Nem teljes, minden részében kidolgozott e kép, de befejezetlenségében is azt a tanulságot nyújtja, hogy a lyrai költészetnek legalább is megemlített fajtái Homeros korában megvoltak és talán szabad e szót használni : virágoztak. Nem egy közülük a nép dalos természetének önkénytelen megnyilvánulása. De viszont meg kell vallanunk, hogy 1 Megkísérelték ezeket a gyászdalokat strophákra is felbontani ; Cserei is (i. m. 13. 1.) megteszi egyikkel (II. 24, 74S—759.) ; szerinte 3—3 sor esnék egy versszakra. — V. ö. még Seibel : Die Klage um Hektor. Programm. München. 1881. 2 I. h. 746—7.11. 3 h. ig, 493. és köv. * Od. 4,19 -19. 5 Od. 23,131—136.
