Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

elsősorban Apollont szokták magasztalni, azután Artemist, Dionysost és minden nem chthonikus istenséget (még a nymphákat sem),

1 nincs miért arra gondolni, hogy Achilles nem Apollont akarta volna zengeni. Tetszetős ugyan, de mégis naiv Cserei

2 okoskodása, hogy «azt az éneket nem Apollon tiszteletére énekelték, onnan is kitűnik, mert Apollon az ázsiai pártokat, Hektort, Tróját védte inkább». Miért imádkoznak akkor a trójai nők Athenához? Az Odysseia egy szóval sem emlékezik meg a paianról, holott nem egy helyen lett volna alkalom ennek éneklésére. Odysseus p. o. a kérők legyilkolása után dalra, tánczra serkenti hozzátartozóit; ez az esemény van olyan alkalom reá nézve, mint akár Apollon megengesztelése, akár Hektor eleste. Az énekes hallgat ura parancsára,

3 megkezdi a dalolást, de énekének nincsen dicsőítő dal jellege. Csak vígságot akar teremteni, hogy elámítsa a künn járó embereket. Odysseus bolyongásai közben is sok veszedelemből menekül meg, még pedig rendesen az istenek segítségével, még sincs nyoma a dicsőítő éneknek. Talán a paian sokakat sújtó szerencsétlenség szerencsés elkerülése után énekelt háladal, mert a fent említett esetekben is az egész görög tábort ért baj elmultával énekelték. Arra, vájjon zenekisérettel énekelték-e a paiant, Homeros egyik helyen sem nyújt felvilágosítást, ha csak a péXuovcsç szóban nem akarunk erre bizonyságot találni. Első helyen említettük ugyan a vallásos költeményeket, de nem mintha azon meggyőződés lett volna vezérlőnk, hogy a vallásos költészet előbb indult volna meg, mint a nép költészete. Találkozhatni ugyanis olyan véleményekkel is, hogy a cultus szolgálatába már csak akkor szegődik a költészet, a mikor már eljutott a fejlődés bizonyos fokú magaslatára. A görög nép ugyanis isteneinek mindenből a legtökéletesebbet akarja nyújtani, a mi reá nézve legdrágább, legértékesebb. így van ez az áldozat bemutatásában, ajándékok adásában, építkezésben, szobrászatban, a mely utóbbi kettőt épen a vallás fejlesztette nagygyá, a melynek hanyatlásával karöltve jár amazoknak sülyedése is. A míg az ásó és kapa igazi műremekeket hoz napvilágra, a melyek a cultust szolgálták, a magánhasználatra szántakból elenyészően keveset és nem remekeket. Miért lett volna épen a költészettel kivétel? A költészetben is a vallás szolgálatába való szegődtetés nagy lendítő tényező, mint a i W. i. m. 119. 1. 2 i. m. 8. i. 3 od. 23., 133. és 144—5.