Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban
összetöri. Ugyanígy tesz Odysseus, 1 mert Zeus és az istenek megengedték, hogy míg ő aludt, társai elpusztították Helios marháit. Achilles már valamivel szelídebben Zeus akaratának tulajdonítja, hogy Agamemnon Briseist elvette tőle. 2 A vallásos költészetnek eddig ismertetett termékeiről pusztán csak következtetés útján tételezhetjük fel, hogy kötött formában imádkozták őket, de döntő adattal nem rendelkezünk, úgyhogy mégis csak feltevés marad. De akadunk Ilomerosnál olyan dicsőítő imádságra, a melyet már határozottan költeménynek, kötött formában használatosnak mondhatunk, mert a költő mondja, hogy énekelték, sőt meg is nevezi, t. i. a paian. Az Ilias 1, 473. sorában az ifjak egész nap énekkel, paiannal magasztalják Apollont, hogy megengeszteljék a táborukra sok veszedelmet hozott haragját. 3 Még egy helyen történik említés ezen dalról, a mikor Achilles Hektor megölése után arra buzdítja bajtársait, hogy paiant énekeljenek. 4 Az idézés módjából nyilvánvalóvá lesz, hogy a paian ismert dal volt; az Ilias 1, 473. sorában ugyanis azt mondja a költő, hogy xaXcv aeiSovxeç rcanfjova xoöpot 'Axatwv 5 engesztelték az istent; nincs semmi okunk arra gondolni, hogy itt a xaXóv határozóként áll, ha mindjárt Homorosnál igen gyakori is (a xaXwç csak egyszer fordul elő). 6 Azt is olvassuk, hogy xoöpoi 'A^acwv énekelték, tehát többen ismerték ugyanezt a dalt ; karban volt szokás énekelni. Elfogadhatjuk tehát Cserei 7 bátortalan, de Weiss Rezsőtől 8 megerősített véleményét, hogy «több ilyen hymnusuk volt, talán egy egész gyűjtemény, a melyből ezen ünnepélyes alkalomból egy szépet (xaXóv) énekeltek». A EXàaxovueç határozó nem állja útját annak, hogy az első helyen említett dal is dicsőítő volt, a mi Achilles buzdításából nyilván is kitűnik, mert a ^ é X tcovxsç kitétel is a dal természetét jelzi. De azt már nem világítja meg a két hely, vájjon csak Apollont illette-e ez a dicsőítő dal. Achilles ugyanis nem említi Apollont, sőt még azt sem, hogy istenhez intézzék a magasztaló éneket. De ha figyelembe veszszük, hogy a paianban 1 Od. 22, 371—4. 2 II. 19, 270—5. 3 V. ö. Hymn. in. Apoll. 500. és köv. 4 II. 22., 391. és köv. A 394—5. sorokat, a melyek a paian szövegét adnák, Aristonikos már elveti. 5 Ebből és a 'Axatffiv-féle kifejezésekből semi hatásra akarnak következtetni. L. W. i. m. 50. 1. o Od. 2. 63. 7 I. m. 6. 1. 8 E. Ph. K. XII. 746. 1.
