Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban
Mv7]|i,oaôvrjç -/.oil Zrjvoç 'OX ujitucu àylccà xéxva Moöaaí IhpsiSsç, xAüxá p,ot su^ojxévw, azután következik a kérés. Csakhogy itt két sorba tömörítette össze a költő, a mit Homeros és a homerosi hymnusok költői hosszabban szoktak megtenni. Hogy ezek a hymnus-szerű fohászkodások, könyörgések menynyiben szolgáltak kiinduló pontul a homerosi hymnusoknak, nem tartozik tárgyalásunk menetéhez. 1 Bizonyos fokú kapcsolat, nevezetesen az istenség hatalmának elismerése, mutatkozik ezen pusztán a kérés jellegével biró könyörgések és az istenségnek az eskükötések alkalmával való tanúul hívása közt. Épen ezen rokonság miatt ezekben is megtalálható főbb vonásaiban a kifejlődött és szinte merevvé let váz, de nem találunk annyi példát rá Homerosban, hogy állításunkat több adattal támogathatnék. Ha nem teszünk köztük különbséget az alkalom alapján, bízvást az előbbi imádságokhoz sorolhatjuk ezeket is. Az Ilias 3. énekének 276—91. soraiban foglalt tanúul hivás vázlata ez: 1. Agamemnon Zeushoz fordul, a kinek jelzői Ttáxsp " IS tjôsv ftsoétov, xúoiaxs, [léycaxs (mint a könyörgéseknél is) azután Helioshoz, mint a ki mindent lát és hall, továbbá a földhöz és folyókhoz, és boszút kér mindannak fejére, a ki hamisan esküszik; 2. pontosan meghatározva elmondja az eskükötés tárgyát; 3. végezetül pedig az esküszegés esetére meghatározott büntetést mondja el, de csak általánosan, mert a 298. sorban, a mikor az áldozatot már levágta, Zeusra és a többi istenekre hivatkozva ilyen büntetésre méltónak mondja az esküszegőt. Teljesen megegyezik ezzel Achilles esküjének 2 gondolatmenete: 1. Zeust hívja tanúul (ît-etiv ôtzxtoç xxl apcaxoç) meg Ge-t, Heliost és az Erinnyseket; 2. elmondja, hogy mire kötelezi magát esküjével ; 3. ha nem tartaná meg esküjét, büntessék meg az istenek. Feltűnő, hogy nem egy istenre, az istenek fejedelmére történik pusztán hivatkozás, hanem többre és hogy az esküvés mindig áldozatbemutatással jár. Említésre méltó ugyan, de külön tárgyalást nem érdemel az a sajátsága a homerosi embernek, hogy a mikor az istenség nem teljesíti könyörgését, hanem bajba sodorja, kikel az isten ellen, mint Menelaos teszi," amikor Zeus (jelzője èAowxepoç) lándzsáját 1 Witte e nemű vizsgálódásainak eredményét röviden összefoglalva 1. W. i. m. 100. 1. 2 H. i 9 ; 258—65. 3 II. 3, 365—8.
