Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

rosi hymnusban is p. o. a pythoi Apollonra írt 133. és 156., az Aresra írt 9. sorában.

1 Mikor az imádkozó mindezekkel végzett, előadja kérésének tárgyát és kéri meghallgattatását, kérésének teljesítését. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a könyörgő imádságoknak egészen megmerevedett vázlatuk van: 1. %XoíK psu; 2. azon isten jelzői, a kihez folyamodik és ezen jelzőben hatalmának megjelölése; 3. hivatkozás az istennek tett szolgálatokra, áldozatokra vagy pedig áldozat, ajándék igérése ; 4. a kérés. Lássuk a most mondottak igazolását példában is ! A szorongatott Trója asszonyai Hektor biztatására így imádkoznak Athenahoz (II. 6. 305—10.) tíóxve.' 'Aíbjvafy, èpuatTTcoÀi, oía xt-eawv or] eyyoç, àiopyjôsoç, rjSè xa: aùxov TTpTjvéa Sôç Tcsaéeiv Sxatwv TtpoTtápocfre TuaXáwv, ocppa xot, aôxbta vOv Suoxatôsxa [3oûç èv: v^tp y^vlç, fjxéaxaç, ispeóaopsv, od vJ èXerjcrvjç aaxu X8 %ac Tpwwv àXàyouç v.od vrjroa xéy.va Az istenasszony hatalmát fejezi ki a városvédő jelző, a melylyel jelezni akarja az imádkozó, hogy milyen irányú a kérése. Előadja azután kérését, hogy Diomedes félelmes harczát tegye lehetetlenné, a minek fejében tizenkét ökröt fognak majd feláldozni. Igaz ugyan, hogy példánkban a szokásos xAöíK jxsu hiányzik, (de 9-szer előfordul más imádságokban, p. o. Chrysesnek Apollonhoz intézett könyörgésében v. ö. II. 1, 451—56.), a mint következtetni lehet azért, mert többen imádkoznak, a mint a tspeuaojjiev alakból kitűnik; más esetekben ugyanis, a mikor ez a szokásos bevezetés megvan az imádság elején, egy ember imádkozik, mint II. 10, 278-ban Odysseus Athenához, 16, 513-ban Glaukos Apollonhoz stb. Ha már most meggondoljuk, hogy ennyire szilárd csontvázra épül fel nemcsak egy esetben, hanem több ízben a könyörgő imádság, ennek megoldását nem találhatjuk másban, mint hogy Homeros már előtte használatos — hogy úgy fejezzük ki magunkat — közkézen forgott formulákat vett át, a melyek minden valószínűség szerint épen meghatározott, állandó formájuk miatt alkalmasint versbe foglalva járták, úgyhogy ezekben a régi vallásos költészet reánk maradt örökségét kell látnunk.

2 Ezeket az imádságokat, a melyek főbb voná1 V. ö. Baumeister, Hymni Homerici, Lipsiae, MDCCCLX. 2 BPW i. m. 192. 1.