Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban
A költészet megindulására alkalmas talajt nyújtanak a korviszonyok is, különösen a görög népnél. Az Ili as és Odysseia is azon korba esnek még, a mikor az egyes görög törzseknek nagy harczokat kellett vívni ok, hogy állandó lakóhelyet szerezzenek maguknak. Figyelembe véve a régiek harczolási módját, a mikor a személyes bátorságnak, erőnek és ügyességnek nagy értéke volt (a görögök keservesen nélkülözik a vitéz Achillest, Hektor pedig a trójaiak élő bástyája), a személyi kiválóságok csaták sorsát döntötték el, számtalan tárgy kínálkozott a megéneklésre. Mivel pedig egy-egy harczos kiválósága a törzsek életében döntő szerepet vitt, szinte természetesnek fogjuk találni, hogy a nép ajakára vette nagy hőse dicséretét, gyermekeinek, unokáinak meséket mondott róla, mert csak így tudta háláját nagyjai iránt leróni. A mese pedig vándorlása útjain egyre színesebb, merészebb lett. A táborba szálláskor pedig, a mire a vándorlások, ellenséges és hazát kereső törzsek támadása gyakran szolgáltatott alkalmat, részint a pihenés idejének nemes eltöltése végett, részint a bátorságnak egymásban való élesztésére igen alkalmas volt a nagy hősök kiváló tetteiről zengeni.1 Ugyanez áll a társas összejövetelek, lakomák alkalmával, a mire számtalan példát találunk a görög és római népnek már a történelmi korba eső életében is, a minek élénk bizonyítékait nyújtják még a mykenei korba eső nagy számú váza-leletek. Az eddig elmondottak azon általános okokat adják, a melyeknek meggondolásával már eleve fel kell tételezni, hogy jóval Homeros két nagy munkájának megszületése előtt kellett a költészetnek virágoznia a görög nép körében. Mielőtt azonban ezen eleve megállapított igazságot Homeros adataival is támogatnók, mintegy átmenetül a homerosi költemények egészéből kell két igazságot megállapítanunk, a melyek már önmagukban is tanúságot tesznek arról, hogy Homeros nem lehet a költészet megkezdője. Az egyik Homeros eposainak a nyelve, a melyben valóságos schemaszerüség uralkodik, kifejezések, fordulatok majdnem ugyanazon szavakkal lépten-nyomon megismétlődnek. Ez csak fejlődés eredménye lehet, de a mi nagy fokban megkönnyítette az énekek előadásában a rögtönzést. Az a körülmény, hogy egyes dolgokat, fogalmakat állandó jelzőkkel láttak el, nem egyszer azt eredményezi, hogy nem megfelelő helyen alkalmazzák, a mikor p. o. a hős világos nappal is a csillagos ég felé emeli kezét. 2 1 Bergk, Griechische Literaturgeschichte. Berlin, 1883. I. 347. 1. 2 B P W i. m. 194. 1.
