Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

van érzelmekkel, akár öröm, akár bánat ütött légyen benne tanyát, vagy pedig azért mesél, hogy idejét valamiképen eltöltse és mégis szolgálja veleszületett szépérzékét. Regéit, mondáit a déli népek merész képzelő erejével azután kiszínezi. S ha áll a görög népre, a mit fentebb mondottunk, hogy t. i. dalos természet, áll az is, hogy szeret beszélgetni, csacsogni. Igen találóan jellemzi a görög nép ebbeli természetét Eumaios:

1 vök 8' évi xXlCTÍ'ft 7UVOVTÉ X£ SaLVUjJLSVO) X£ •/A]Seaiv áXXyjXwv xspTíw^s^a XeuyaXsoiatv, [ívtDOjjLévw • jxexà yáp x£ xaí dtXysat xépTOxat, àv?)p, oaxcç Sí] jiáXa TcoXXà iráíhfl 710XX' èîiaXrjô^. S mindjárt el is kezdi a mesélést. Majd meg nem akar már a szerencsétlen királyról hallani.

2 A phaiokok mennyi gyönyörűséggel és kitartással hallgatják Odysseus kalandjait !

3 Nagyon jellemző magának Homerosnak is az eljárása. A mikor javában áll a harcz, kardok csörömpölnek, lándzsák röpködnek, egy pillanatra megállítja a cselekvény ideges rohanását azzal, hogy belesző valami régmúlt eseményt (v. ö. Glaukos és Diomedes jelenetet !). Ha nem talál a görög ember köznapi világában elég tárgyat az elbeszélésre, visszaszáll a múltba, a dicsőített nagyokhoz. A beszélő háttérbe szorúl, a cselekmény kelt érdeklődést. Ezért csüng e nép hódoló kegyelettel ősei történetén, nagyrabecsüli a múltat és nem egyszer szolgál neki irányítóul a jövőre. Dicséret számba megy, a ki a mult dolgokat jól tudja.

4 Tetteit gyakran a jövő Ítélőszéke elé állítja,

5 gyakran okoz neki fejtörést, hogy mint fog vélekedni cselekedetéről az utókor

6 s bánat csendül ki szavaiból, a mikor attól kell tartania, hogy az utódok elitélik.

7 Hőstette mérlegelésében nem utolsó jelentőségű dolog, hogy a messze utókor dicséretek közt emlegesse nevét.

8 1 Od. 15, 398—408. 2 Od. 14, 168. 3 Od. 4, 239. 4 Od. 7. 157. 5 Od. 18, 255; 19, 128. 6 xai 06, cpCXoç . . . âXxLjjioç loa', t

'va as '/a

l ocj^óvcov su sïtctj Od. 1, 302 v. ö. még Od. 3, 204 ; u. 0. 380 ; 14, 370. Hektor azt kívánja fiának, hogy derekabbnak tartsák atyjánál (II. 6.). ? Od. 8, 580; 21, 322 és köv. 8 Az alvilágban Agamemnon azzal vigasztalja Achillest, hogy mindig meglesz a hire dicső tetteinek az emberek között. Od. 24, 44.