Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

tet ünnepnek tekintse... A parafa, az olaj-, narancs- és czitromfák, cziprusok a hegyszakadékok mélyedéseiben és oldalain a nyár örök tájképét mutatják; lenyúlnak a tenger partjáig; nincs zúzmara, eső alig; a levegő enyhe, a napfény jó és kellemes.. Nincs szüksége színházak és operai díszletek feltalálására, csak maga körül kell tekintenie : a természet szebbet ad, mint tudna művészete ... Nyárban a nap fénye a légben és tengeren oly ragyogással ömlik el, hogy az érzékek és képzelődés elragadtatva, győzelmi ünnepen és dicsfényben képzelik magukat ; minden hullám ragyog ; a víz a drágakövek, türkis, amethyst, saphir azurszineiben játszik, hullámozva és ingva az ég végtelen és szennytelen ragyogványa alatt. Ebben a fényárban kell képzelni a görög partokat, mint valami öntöző kannákat és márvány víztartókat elszórva az azurfényben. Nincs benne csodálatos, ha az ember megtalálja a görög szellemben a túlnyomó vidámságot és lelkességet, a teljes és érezhető boldogság e szükségét, mint ma is látjuk a nápolyiaknál és általában a déli tartományokban... Ez a homeri költemények isteni derűjének a titka .. .»1 Valósággal ifjúkorát éli e nép úgy, a mint Homeros megénekli. «E népfaj mindig 20 éves». Az élet és megélhetés gondjai nem nyújtanak neki küzdelmekre alkalmat, s ha mégis vállalatokba bocsátkozik, teszi ezt jóllétének fokozására, kalandos vágyainak kielégítésére, a melylyel mindig valami újat és meglepőt keres. Kezdetleges foglalkozása is jókedvre nevelte. Pásztornép volt, a míg hazája gondtalan életet tudott neki biztosítani és a míg ellen tudott állani a tenger csábító hívogatásának. A pásztorélet volt főfoglalkozása; királyfiak is a nyájat őrzik (Priamos gyermekei) s csak így érthető a hekatombák gyakori megismétlődése. Achilles pajzsán a hajózás még nem szerepel. Igaz, hogy a mikor rábízta magát a tenger ingatag hullámaira, műveltsége nagyon fellendült s a nép az a része, a mely továbbra is megmaradt eredeti foglalkozása mellett, eldurvult, elnehezedett. Ugyanaz a derűs, vidám boldogság jelenik meg a görög nép theologiájában is, a melyet az őt körülvevő természetben látott, vagy legalább is a homerosi istentanban. Homeros ellátja isteneit azzal a boldogsággal, a mely a korabeli ember számára ideál: halhatatlanok, egészségesek, örök ifjak. Lakóhelyük is a görög ember hazájának eszményítése s annál a mennyországnál, a melyet 1 Taine Hippolyt, A görög művészet bölcselete. Ford. Ferenczi Zoltán. Budapest, 1908. 35—7. 11.