Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
nyét csakhamar arra is felhasználták, hogy mindenféle rossz, régi művet is sokszorosítottak és terjesztettek, az egyháznak sokkal nagyobb figyelmet kellett fordítania ezen ügyre. így tehát a pápák elrendelték, hogy semmiféle könyvet, mely a katholikus vallásról vagy egyházi ügyekről szól, nem szabad kinyomatni a püspöknek vagy általános helynökének engedélye nélkül. Ezt a kötelességet később VI. Sándor pápa Németországra vonatkozólag, X. Leo pepedig az egész egyházra nézve az összes könyvekre kiterjesztette. A protestantismus keletkezésével pedig a rossz iratoknak olyan veszedelmes árja támadt, hogy az egyháznak is, az államnak is rendszeresebben kellett eljárnia és így keletkezett a tiltott könyveknek tulajdonképeni jegyzéke. Részleges és helyi indexek már korábban is megjelentek. így a Sorbonne 1544-ben első ízben adta ki a tőle addig tiltott könyvek jegyzékét. 1544-ben a luccai senatus, 1546-ban a löweni egyetem adott ki indexet, 1549-ben a pápai követ Velenezében adott ki egyet. III. Pál pápa az újon szervezett Inquisitiót főczéljának megfelelően 1542-ben a könyvek megbírálásával is megbízta. IV. Pál pápa ezzel a congregatióval 1557-ben az első igazi római Indexet állíttatta össze, melyet két év múlva némi változtatással saját neve alatt kiadott és a melyet túlságos szigor jellemzett. Nem is maradt sokáig érvényben. Sokkal nevezetesebb a IV. Piustól 1564-ben kiadott index, melyet a trienti zsinat indexének is szoktak nevezni, mivel a trienti zsinatnak egyik bizottsága dolgozta ki és mivel az ezen zsinattól felállított szabályokat azaz általános könyvtörvényeket is tartalmazta bevezetés gyanánt. De csak a zsinat berekesztése után lett végkép befejezve Rómában. Lényeges tartalmában ez az index érvényes maradt 1900-ig. Bevezetésül a tíz trienti szabályt tartalmazta, majd pedig a könyveknek a III. Pál indexében fölállított három osztályát. Az első osztályban betűrendben soroltatnak fel azon szerzők, kiknek minden müve tiltva van; a második osztályban a szerzők nevével együtt egyes külön megnevezett művek soroltatnak fel ; a harmadik osztályban egyes veszedelmes névtelen művek soroltatnak föl betűrendben. V. Sixtus pápa új indexet dolgoztatott ugyan ki 1590-ben és a trienti 10 szabály helyett huszonkettőt állított fel, de mielőtt a nyomtatást végérvényesen befejezhette volna (csak a kefelenyomat volt meg), meghalt és így nem lépett érvénybe ez a szigorított index.