Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
VIII. Kelemen 1593-ban új indexet nyomatott, melyben mindenféle nemzeti nyelven megjelent munka is tiltva volt, de külső' okokból a pápa a már kész indexet nem hagyta jóvá, hanem elnyomta. De 1596-ban jóváhagyott és kiadott egy újra kidolgozott indexet. Ez ismét a trienti szabályokat tartalmazta, az igazi könyvjegyzék pedig nagyban egyezik V. Sixtus indexével, csakhogy megint a könyveknek három osztálya jelenik meg, mint IV. Pius indexében, de természetesen újabb hozzáadásokkal, még pedig tetemes hozzáadásokkal. Ez az index sok új kiadást ért folytonos kiegészítésekkel. VIII. Kelemen ezenkívül a püspökök és inquisitorok számára beható utasítást is adott a könyvbírálás ügyében. Nagyjelentőségű újítást eszközölt az indexben VII. Sándor pápa 1664-ben. Kiadásában megszüntette a könyveknek három osztályba való sorozását, hanem a szerzőket és műveket egyszerűen betűrendben sorolta fel; mindazonáltal a korábbi kiadások elsőosztálybeli műveit jelzi mint ilyeneket. Az osztályba való sorozást könnyebb használat végett szüntette meg VII. Sándor, részint félreértések megszüntetése végett, mivel sokan azt hitték, hogy az első osztálybeli művek mint veszedelmesebbek sokkal szigorúbban vannak megtiltva mint a két másik osztály könyvei, a mi nem állott. Ez az index száz év lefolyása alatt számos új kiadást ért folytonos kiegészítésekkel, mert közben kénytelen volt az egyház újabb és újabb műveket megtiltani. Legjelentősebb volt az újabb kiadások közöl az, melyet XIV. Benedek pápa adott ki 1758-ban, melyet igazán javított kiadásnak lehet nevezni. Száz év lefolyása alatt ugyanis számos hiba csúszott be az indexbe. Ezeknek jó részét kiküszöbölte XIV. Benedek, jóllehet a bibliographiai eszközök hiánya miatt többféle hiba bennrekedt ebben a kiadásban is. Bevezetésül a «Sollicita ac provida» kezdetű constitutiót adta, melyet már 1753. júl. 9-én külön kiadott és a mely a könyvcensorok eljárásmódját szabályozta. Ez a] kiadás egészen XIII. Leóig semmi jelentékenyebb változáson nem ment át; tehát nemcsak javítás nem történt rajta, hanem ellenkezőleg ismét sok mindenféle hiba csúszott be újabb kiadásaiba. Utolsó kiadása 1895-ben jelent meg. Az időközben megtiltott könyvek egy-egy újabb kiadásban függelékül jelentek meg, míg rendes helyükbe vagyis a betűrendes sorba be nem illesztettek. 1 1 Bőséges történeti adatokkal szolgál az egyházi könyvtilalomra vonatkozólag Nyőgér Antal a Hittud. Folyóirat X. évfolyamában (1899).
