Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
kényszerítette Abaelardot, hogy Introduetio in theologiam czímű művét elégesse (1120.). A sensi zsinat (1225.) elvetette Scotus Erigena De divisione naturae czímű művét és III. Honorius pápa elrendelte nyilvános elégetését. A zsinatokhoz hasonlóan a pápák is nagyon korán gyakorolták már a Tcönyvcensurát. így I. Anastasius elítélte Origenesnek veszedelmes iratait, I. Incze Pelagiusnak iratait, Nagy szent Leo a manichaeusok és priscillianisták iratait, I. Gelasius a 496. tartott római zsinaton a tiltott könyveknek első jegyzékét közölte (Decretum de libris recipiendis vei non recipiendis), mely utóbb az egyházi kánongyűjteménybe is belekerült. Hasonlóan Nagy szent Gergely, I. Márton, Zachariás pápák is adtak ki könyvtilalmakat. Rendesen eretnek és babonás könyveket, hamis vértanúi aktákat, hamis bűnbánati könyveket és a Szentírásnak mindenféle hamisítványait és utánzatait ítélték el. A könyvnyomtatás feltalálásáig általános szokás volt nemcsak az egyházban, hanem az egyházon kívül is, az elitélt és tiltott könyveknek elégetése. 1 Épen ebből érthető, hogy sok régi eretnek iratai nyomtalanul eltűntek. Folytatólag elítélte és elégettette az egyház paduai Marsiliusnak (1327.), Wiclif Jánosnak (1387., 1408, 1413.), Huss Jánosnak (1415.) iratait. Ez utóbbinak iratait a konstanzi zsinat kiközösítés terhe alatt tiltotta meg és szigorúan meghagyta a püspököknek, hogy emez iratokat összegyűjtsék és elégessék. Hosszas volna az egyes országokban alkalmilag külön kiadott könyvtilalmakat fölsorolni. De mégis megjegyzendő, hogy a középkori egyetemeknek is megvolt a censura joga azon könyvekre vonatkozólag, melyek az illető egyetemnél el voltak terjedve és szorgalmasan gyakorolták is ellenőrző jogukat. A könyvnyomtatás feltalálásával egészen új stádiumba lépett az egyházi könyvcensura. Azelőtt a könyvek sokszorosításának nehézsége miatt sokkal könnyebb volt az ellenőrzés és a veszély elhárítása. Minthogy azonban a könyvnyomtatás áldásos intézmé1 De míg az egyház csakis az ismeretes rossz és ártalmas könyvek elégetését kívánta és sürgette, addig az egyházon kívül egész más eljárással is találkozunk. Például Omár kalifa Egyptom elfoglalása után minden vizsgálat nélkül gyújtatta föl a világhírű alexandriai könyvtárt és eljárását állítólag így okolta meg : «A mi abban a könyvtárban van, az vagy megegyezik a Koránnal és akkor fölösleges, vagy eltér tőle és akkor mint téves elpusztítandó». Továbbá hány nagyszerű könyvtárt pusztítottak el a középkori háborúkban és a protestánsok első vallásos rajongásukban és hány kolostori könyvtár semmisült meg a saecularisatio folytán ?
