Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

a sírját. Ezek nehéznek találták Forgách tervének megvalósítását s azt hitték, azzal is el tudják a törököt Gyula, Szigetvár ostromától vonni, ha a tábort közelebb viszik hozzá.

1 A helyett, hogy a szép sereget a török ellen vezették volna, beérték azzal, hogy Győr mellé helyezték a tábort. Egyes vitéz kapitányok vívtak ugyan kisebb csatákat, de a fősereg nem vett részt a harczban. Semmi komolyabb, megfontolt terv nem volt. Egyszer kissé előretolták a tábort Gőnyőhöz, majd, hogy a Komáromnál levő csapatokkal összeköttetést nyerjenek, szeptember 2-án Komárom felé indultak. Az útban, másokon kívül, a Báthory András vezetése alatt levő 2000 magyar nemes alkotta az elővédet s ebben foglaltak helyet, szintén fegyveresen, az esztergomi érsek, áz egri, váczi püspökök, Forgách és több praelatus. Az elővédet követte a lovasság, élén Miksa királyival és Ferdinánd főherczeggel. Alig helyezkedtek el, két napi táborozás után ismét Győrhöz tértek vissza.

2 S míg ez a jelentős haderő tétlenkedett, török kézre került Gyula, melyet Kerecsényi kellő ok nélkül föladott s így teljesen értéktelenné vált Forgách püspöki czíme, hiszen ezentúl még tizedek után sem számíthatott jövedelemre, nem volt többé a királynak mit bérelnie, miért évdíjat adnia, a török hatalmába esett a kitartó hősi bátorsággal, önfeláldozással védett Szigetvár, melynek halált megvető kapitánya, Zrínyi Miklós és vitézei hiába lesték, várták, mikor érkezik hozzájok fölmentő sereg vagy legalább segítség. A győri táborozás alatt szép alkalma nyilt rá Forgáchnak, hogy mint lélekjelenlétét megőrző férfiú, nagyobb baj elejét vegye. Szeptember végén tűz ütött ki a táborban. Mivel egyidejűleg a városban is tűz pusztított, ijesztő fejetlenség támadt. Az általános zavarban Forgách gondoskodott a mentésről, oltatta embereivel a tüzet; végre Tahy is segítségére ment és sikerült elérniök, hogy a tábort jórészt megmentették.

3 Nem múlt el ezen esemény után egy hónap és a sereg föloszlatását kezdték rebesgetni. Miksa október 21-én közös tanácskozásra hívta össze a magyar és a német urakat. Ez utóbbiak, beleunva a táborozásba, a föloszlatás mellett voltak s ezt a sereg nyomorúságával okolták meg. Hiába beszélnek ellenök a magyarok, hiába emel szót Forgách: «Nem az a mi bajunk, hogy 1 Forgách, id. m. 327—328. 1. 2 Albini Jeromos szeptember 3-iki jelentése, Venetianische Depeschen, III. 343. 1. 3 Forgách, id. m. 377. 1. ; Istvánffy, id. m. XXIII. 302. 1.