Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

seregünk nyomorult, megfogyott, hanem az, hogy a hadat széttelepítették a falvakban. így az ellenségnek nem árthat, nekünk nem használhat». Hasztalan volt minden beszéd, a sereget föloszlatták és ezzel csak fokozták a nyomort, melyet a török okozott.

1 Mert, panaszkodott, gúnyolódott a nép, «mikor eloszlának, Magyarországot pusztán hagyák; eleget kóválának, kobzának a szegénység közöU minden élésünket elfogyaszták, egy töreket sem láttanak, mert nem merének a törekre menni, ki Fej érvárnál táborban vala, hanem nagy szégyennel, pirult orczával menének haza feleségekhez».

2 A nép hangulatában megnyilatkozó szégyenvallást a tábor magyarsága is érezte s kifejezést is adott neki, mekkora gyalázat, hogy ily sereg, mely nem a puszta védekezésre, hanem a támadásra is elegendő lett volna, semmit nem tett.

3 Az erőlködés, a kihullott vér kárba veszett; sőt rosszabbodott az ország helyzete. Az előző háborúkban, panaszkodnak Verancsics és Forgách, elvesztettük az ország testét, most meg mindkét kezét, Szigetet, Gyulát s ezzel vége minden reménységnek, hogy javulás következhessék be.

1 Forgách a tábor oszlása után Pozsonyba ment. Nyomott, elkeseredett hangulatban volt s deczember elején egyenesen siralmasnak találta helyzetét; olyannak, a melyben sem nyerni, sem adni valója nincs. Ha valamelyes reménység volt még, hogy Miksa talán mégsem teszi meg Delfmót győri püspöknek, talán eltéríti szándékától a magyarság ellenkezése, most tapasztalnia kellett Forgáchnak, hogy Miksa nem hajlandó megtett igéretét visszavonni. Forgách tépelődött. Gazdasági dolgai, mostanában halt meg pornói gazdája, utána kellett néznie a jószágoknak, irodalmi tervezgetése, hogy belefog, megírja kora történeti eseményeit, mind nem tudták megnyugtatni, elterelni figyelmét attól a gondolattól, hogy akarva mellőzik a nagyobb állásoknál. Nem becsülik szolgálatait, nem jutalmazzák, nincsenek iránta, mint általában a magyarok iránt, bizalommal, a császár a magyar ügyeket is németekre bízza. Forgách fölháborodott mellőzése miatt s elégedetlenségének

5 1 Forgách, id. m. 342—345. 1. 2 Magyar történ, eml., irók III. 116. I. 3 Venetianische Depeschen, III. 360. 1. 4 Wertheimer, id. m. 93. 1. 5 A velenczei követ is arról tudott, hogy Forgách haragjában, elégedetlenségében (per sdegno et mala contentezza) mondott le. Venetianische Depeschen, III. 470. 1.