Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

könyvtörvény sikere és haszna függ. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a törvény elérje czélját, akkor épen nem szabad megelégedni fölüle tes vizsgálattal, vásári munkával, puszta alakisággal, hanem pontos és lelkiismeretes munkára van szükség. Ép azért, hogy a censura egyrészt ne legyen üres alakiság, másrészt pedig ne legyen akadálya, kerékkötője a tudományos kutatásnak és haladásnak, a püspökök csak olyan férfiakat nevezzenek ki censoroknak, kiknek kora, tudományos képzettsége, erkölcsi feddhetetlensége, részrehaj latlan és megvesztegethetetlen jelleme elég biztosítékot nyújt, hogy hivatalukat lelkiismeretes komolysággal és minden emberi tekintettől és befolyástól függetlenül töltik be. És pedig X. Piusnak Pascendi kezdetű constitutiója szerint (n. IV.) minden püspöknek kötelessége, hogy egyházmegyéjében több censort nevezzen ki, a kiket a világi és szerzetes papságból tartozik kiválasztani. De mielőtt szerzetest kinevezne, előbb ha Rómában tartózkodó szerzetesről van szó, az általános rendfő, máshol pedig a tartományi előljáró titkos véleményét kell kikérnie, melyben ez a kinevezendőnek megbízhatóságáról és rátermettségéről tanúskodjék. Ezen fejezet határozatai legnagyobbrészt a régi index kiegészítéséül készült utasításokból és figyelmeztetésekből vannak véve. A 38. pont szószerint van átvéve VIII. Kelemen utasításaiból és figyelmeztetvén a püspököket, hogy csak minden tekintetben megbizható egyéneket tegyenek censorokká, egyúttal felsorolja azon kellékeket is, melyek ezen megbízhatósághoz szükségesek. A szerzőknek nem szabad megtúdniok a censor nevét, mielőtt ez kedvező véleményt nem mond a kiadandó könyvről, hogy ne legyen semmi kellemetlensége a vizsgálat alatt vagy ha a kiadást nem ajánlja. De a kedvező jelentés után semmi sem áll útjában annak, hogy még a kiadás előtt censor és szerző kölcsönösen ne érintkezzenek és egyes javítások, nehézségek ügyében minden félreértést eloszlatván teljes megegyezésre ne jussanak. Ez a kölcsönös érintkezés akárhányszor azon haszonnal jár, hogy egyrészt a szerző javíthat müvén és tökéletesítheti, másrészt pedig nem lesz oka utólagos panaszokra. A mit XIV. Benedek a Sollicita ac provida constitutióban, különösen a 13. és 16. §§-ban mond, az csak az index-congregatió censoraira vonatkozik közvetetlenül, mindazonáltal a megyés püspökök és censoraik is zsinórmértékül vehetik. Különösen a mi azt illeti, hogy csak szakemberek bízassanak meg valamely munka bírálatával, azt már X. Leo, a régi index 10. szabálya és VIII. Ke-