Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

lemen is követelték. A censorok jelentésüket mindig írásban tartoznak megadni. 39. A censorok gondolják meg, hogy nekik (XIV. Benedek parancsa szerint) a különféle véleményekről és nézetekről minden előítélettől menten kell ítéletüket kimondaniok. így nemzet, család, iskola, és intézet iránt való minden elfogultságot tegyenek le és ne kedvezzenek pártoknak. Tartsák egyedül szem előtt az anyaszentegyház hitczikkelyeit és az általános katholikus tant

? melyek az egyetemes zsinatok határozataiban, a római pápák constitutióiban és a hittudósok egybehangzó tanításában foglaltatnak. Ez a pont XIV. Benedek sokszor említett constitutiója 17. §. első felének ismétlése és elsősorban pártatlanságot kíván a bírálóktól; tehát minden előítéletet, minden kedvezést és részrehajlást, minden ellenszenvet és személy válogatást, minden nemzetiségi álláspontot, iskolai irányra és véleményekre való tekintetet teljesen félretegyenek és egészen tárgyilagos ítéletre törekedjenek. És ha tekintetbe veszszük, hogy akárhány kérdés szabad vita tárgya, hogy a hit sérelme nélkül egyik iskola hívei körömszakadtáig védelmeznek oly nézetet, melyet más iskola hivei viszont föltétlenül elvetnek, ekkor könnyen megértjük, hogy a censoroknak mennyire résen kell lenniök, hogy balfogást ne kövessenek el, azaz hogy ne befolyásoltassák magukat egyik nézettől a másiknak kárára. Akkor is könnyen félreérthetnek valamely szerzőt és igazságtalanok lehetnek iránta, ha könyveinek csak egyes helyeit olvassák át összefüggés nélkül, vagy ha egyes helyeket az összefüggésből kiragadva bírálnak meg, azért XIV. Benedek említett constitutiójában (18. §.) arra is figyelmezteti a censorokat, hogy valamely könyv helyes megítélése végett az egészet olvassák át. Különösen pedig arra vigyázzanak szerinte a censorok, hogy a vitákban a felsőbbség tekintélye csorbát ne szenvedjen és a felebaráti szeretet ne sértessék (22. §.). Igaz ugyan, hogy XIV. Benedek ezen utasításai, mint már említve volt, csak a római congregatiók censoraira nézve kötelezők és hogy VIII. Kelemen utasítása meg van szüntetve, mindazonáltal egyéb censorok is ezen utasításokban czélszerű miheztartást, figyelmeztetést találnak, hogy nehéz tisztüket miképen teljesítsék helyesen. Hogy a censorok mit tekintsenek zsinórmértékül, melyhez mintegy hozzámérjék a szerzők állításait annak megítélése végett, vájjon megütik-e a kellő mértéket, azaz vájjon egyáltalán a hit