Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

A legtöbb szerző úgy érti ezt a pontot, hogy a Rómában tartózkodó szerző, bárhol adja is ki könyvét, Róma biboros vicariusának és a Magister S. Palatii együttes jóváhagyását tartozik megszerezni és ez azután tökéletesen elegendő is. Mások ellenben úgy fogják fel a dolgot, hogy a Rómában tartózkodó szerzőre nézve elégséges az említett kettős jóváhagyás, de nem tartozik épen azt megszerezni. Ezek szerint tehát a törvény szabad választást enged a. Rómában tartózkodó szerzőknek azon esetre, ha Rómán kívül adnak ki könyvet : vagy a római vicarius és a Magister S. Palatii együttes jóváhagyását kérhetik és ez teljesen elegendő is, vagy az illető megyéspüspök jóváhagyását szerezhetik meg, a hol a könyvet kiadják; vagyis a törvény nem akarja megkötni a szerzők kezét, hanem csak a római hatóságok jogát akarja biztosítani, hogy ők adhatják meg a jóváhagyást, és tekintélyét akarja óvni, hogy más jóváhagyás nem szükséges, mert nem illő, hogy oly könyvet, melyet római hatóság helyben hagyott, más kisebbrangú hatóság újabb vizsgálatnak vessen alá.

1 Ha e két nézetet összehasonlítjuk, azt kell mondanunk, hogy külsőleg, vagyis a tekintély alapján, az első valószínűbb ; de belső érvek szerint a másik valószínűbb, mert a törvény szövegéből ezen nézet ellen semmit sem lehet lehozni és a másik nézet hivei semmi határozott bizonyítékkal nem rendelkeznek állításuk támogatására. Pl. Vermeersch. ki egyéb szerzők tekintélyére támaszkodik, belső érv gyanánt csak «úgy látszik» kifejezéssel dolgozik.

2 II. fejezet. A eensorok tisztéről a könyvek előzetes vizsgálatánál. 38. A püspökök, kiknek hivatalához tartozik, hogy a könyvek nyomtatására engedélyt adjanak, ezeknek vizsgálatára kipróbált erény ü és tudományú férfiakat alkalmazzanak, kiknek megbízhatósága és feddhetetlensége reményt nyújt arra, hogy sem rokonszenvből, sem ellenszenvből nem cselekszenek, hanem minden emberi szenvedélytől menten csakis Isten dicsőségét és a hívő népnek hasznát tartják szem előtt. Ez a fejezet rendkívül fontos határozatokat tartalmaz, melyek elárulják, hogy az egyház mekkora jelentőséget tulajdonít ezen intézménynek, és a melyeknek pontos megtartásától az egész 1 Schneider i. m. 131. 1.; Göpfert Moraltheologie 4. Aufl. I. B. 0. 345. 2 I. m. 137. 1.