Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

II. czím. A könyvek bírálatáról. I. fejezet. A könyvek bírálatával megbízott praelatusokról. Míg a törvény első ezírae a már megjelent rossz könyvek hatásának mérséklésével és meggátlásával foglalkozott és kifejtette azon elveket, melyek szerint valamely könyv tiltott volta megítélendő, addig a törvénynek ezen második fele vagy czíme a még meg nem jelent könyvekkel foglalkozik és felállítja a szabályokat, melyek szerint a művek megvizsgálandők és a nyomtatási vagy inkább kiadási engedély megadandó vagy megvonandó. Szóval a törvény második czíme a könyvek előzetes censurájával, vagyis a könyvbírálattal foglalkozik. «A czenzura jelenti az egyháznak hatalmát és jogát, melynélfogva valamely könyvet a kinyomás előtt megvizsgálhat s annak nyomatását engedélyezheti vagy megtagadhatja, a szerint, a mint azt a hit és erkölcs kérdéseiben kifogástalannak itéli, vagy ellenkezőleg. E rendelkezésnek helyességét nem lehet tagadni. Számtalan irodalmi vita, félreértés, külső és illetéktelen beavatkozás és kölcsönös keserűség elmarad, ha a szerző hibáira figyelmes lesz, még mielőtt könyve napvilágot látott s mielőtt a nyomtatott betű mintegy leszögezte és lekötötte az Írónak reputáczióját. Lélektanilag aránytalanul könnyebb a meghódolás a nyomtatás előtt, mint után. Az «Index» tehát a megjelent, de később eltiltott könyveknek jegyzéke, míg a megelőző czenzura, melyről most szólunk, arra való, hogy az «Index» ne gazdagodjék».

1 E tekintetben is nagy különbség van a régi és az új törvény közt. Az új törvény sokkal jobban alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és megelégszik a lehetségessel. Míg ugyanis a régi törvény az összes könyvekre vonatkozólag előírta az előzetes censurât, de a könyvek óriási sokasága miatt lehetetlent követelt, addig az új törvény az olyan könyvekre szorítkozik, melyeknél a vallás és erkölcs van érdekelve, és azonfelül a bírálat módja is korszerű változást nyert. Ennyiben tehát az új törvény határozott enyhítést jelent a régi fegyelemmel szemben. De másrészt némi szigorítást is eredményez, mert az eddigi lanyha gyakorlattal szemben a könyvek egyes nemeinél a püspöki jóváhagyást szigorúan követeli, úgy annyira, hogy némely művek épen ennek 1 Dr. Rott N. Kath. Szemle 1903. évf. 795. s k. 1.